Ismerős érzés: kikapott Mali
Egész nap focilázban égett Bamako, előkerültek a sárga-zöld-piros kokárdák, de hiába. Drogba ellen nem segített semmi, pedig mindeki biztos volt benne, hogy elkalapálják az elefántcsontpartiakat. A nagy akarás svungja magával rántott minket is, beültünk egy utcai tévénézős társaságba. A tévé franciául közvetített, ezért lehalkították, helyette egy mopedülésre helyezett rádión hallgatták a két spíkerrel dolgozó helyi adót. Az egyik bemondó fahangon darálta a történéseket, ki kinek passzolt, a másik teljesen függetlenül a kollégától a pszihedelikus érzelmeket adta a közvetítéshez néha üvöltve, néha irgalmatlanul röhögve. Mi, magyarok egy Felcsút-vudusállal próbáltunk segíteni egy ideig, de az egyre jobban elharapózó szomorúság miatt feladtuk. Kettő null oda.