Csodák márpedig vannak!
Minekutána ki lettünk kiáltva anyázós blognak eddigi rövidke életünknek már második napján, ritkaságszámba mennek az olyan levelek, amikor valaki nem a sérelmeit, hanem a pozitív élményét írja meg. Nem is érdekel általában annyi embert, nem anyázzák össze-vissza a kommentelők, nem is várható annyi hozzászólás, mint például a múltkori biztonsági öves posztnál. Mi mindenesetre örülünk, hogy Petika egy jóféle őrangyalt fogott ki magának. Most nem egy "hogyaztajóédesk.vaanyjátannakaki..." típusú levél következik. Először is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok tökéletes vezető, csináltam már nagyobb bakit. Nincs angyali türelmem se, a budapesti közelharcban egy idő után bennem is felmegy a pumpa. Mindezeket eddig viszonylagosan jól működő kocsikban tapaszaltam. Ámde. Február 3-án kocsival mentem Budapestre az M3-ason. A kocsi nem igazán volt csúcsformában, az út elején még sikerült 110-et kicsikarni belőle, de a vége felé már a 40 is jónak számított.[...] Bővebben!