Mellékvágány
Az automobil múltját kutatva a gyönyörű járgányok mellett mindig érdekes emberek történetével találkoztam. A néhány jól ismert legendán kívül azonban ott van azoknak a gyártulajdonosoknak, tervezőknek, vagy versenyzőknek a sora, akiknek nevét nem emlegetjük egyszerre Ferrariéval, Lamborghiniéval, vagy David Brownéval - pedig megérdemelnék! Ezért szenteltem helyet a blogomon Dubonnetnek, Marcel Leyatnak, vagy akár még annak az elcs****tt autókat építő Les Dunhamnek is. Nélkülük bizony nem lenne teljes a kép. Másrészről viszont a nagy nevek történetének is vannak kevéssé ismert oldalai, amelyekkel érdemes foglalkozni. Itt is van mindjárt egy angol fickó, Raymond Mays aki az angol sportkocsiépítés és autóversenyzés egyik legendája volt a húszas évektől kezdve. Őt nem nagyon kell bemutatni az autótörténet szerelmeseinek; nevéhez fűződnek a könnyű angol versenyautók etalonjának számító ERA, majd a világháború utáni BRM Formula gépek. Ő egy hős volt a pályán és a gyártóműhelyben egyaránt; egy igazi benzingőzzel beoltott "tökös gyerek", akinek a versenygyőzelmeinek számánál már csak a gyorshajtásért kapott rendőrségi büntetőcetlik listája volt hosszabb. Azt viszont már jóval kevesebben tudják, hogy a szívéhez legközelebb álló autó, amelyet a saját neve épített, igen messze állt az általában vele kapcsolatban emlegetett nyurga aszfaltszaggatóktól. Raymond Mays 1899-ben született az angliai Bourne-ben. Édesapja, a sikeres kereskedő, Thomas Mays az egyik első autótulajdonos volt a környéken, és nemsokára már gyorsasági és hegyiversenyeken vett részt. Természetesen fiát is megfertőzte szenvedélyével, aki alig tíz éves korában már egy saját maga építette "autóban" pózolt a kamera előtt. Persze ez a mindenféle limlomból összeszedett tákolmány csak a kis Raymond fantáziájában gurulhatott, de képen már legalább olyan elszántan feszít a kormány mögött, mint ahogy tehette azt tízenkét évvel később. Raymond Mays egy iskolatársával, első "autójában" (Forrás) Első sikerét ugyanis 22 éves korában, 1921-ben érte el, amikor egy általa feltuningolt Hillman Speed Model volánja mögött diadalmaskodott az aston clintoni hegyiversenyen. Később zúzott még Bugatti, AC, Mercedes-Benz, Vauxhall és Invicta autókkal. Egy híres kép: Mays a Shelshey-Walsh hegyiversenyen elhagyja Bugattijának hátsó kerekét. (Forrás) 1933-ban Victor Riley támogatásával, az 1. 6 literes, hathengeres Riley MPH motorja alapján elkészítette a híres White Riley sportmotort, ami az egy évvel később bemutatott ERA (English Racing Automobile) versenyautók alapját jelentette. Mays a harmincas években folyamatosan versenyzett a Reid Railtonnal közösen épített ERÁ-kal. Egy White Riley (Forrás) ERA R4D versenyautó (Forrás) Érdekes módon azonban a Riley-motoros sportkocsik mellett Mays kedvenc márkája a szolid, polgári autó, a Standard volt; számos ilyen típusú gép állt a garázsában, így mikor 1938-ban elhatározta, hogy saját nevén fog autóépítésbe, azt a Standard egy új modelljére alapozta. A donorjármű a 2. 7 literes V8-as motorral szerelt Standard Flying 20 volt, amelynek alvázát és erőforrását alkalmazta; ezek köré a Standardénál némileg nagyobb karosszériát és független első kerékfelfüggesztést épített. A Raymond Mays, alkotója korábbi autóival szemben nem sportkocsi, hanem inkább egy elegáns, négyszemélyes túraautó volt, noha Mays az 1939-es RAC Rallyn három ilyen kocsit indított, melyek közül az egyiket saját maga vezette. Az autós szaklapok és az értő közönség lelkesen fogadta a luxusautóba oltott sportgépet, ennek ellenére 1939-ig mindössze öt darab Raymond Mays márkájú autó készült; a sorozatgyártás beindulását a kitörő második világháború akadályozta meg. 1938 Raymond Mays Special Tourer (Forrás) 1939 Raymond Mays Special A világégés után Mays már új vállalkozása, az Automobile Developments Ltd körül szorgoskodott, amely hamarosan BRM (British Racing Motors) néven kezdte meg működését, mint az ERA-utóda, versenyautó gyártóként. Mays azonban nem sokáig tartotta meg a BRM-et; 1952-ben eladta a céget. Legközelebb a hatvanas években tünt fel, amikor a Rubery Owen and Co. Ltd számára nyújtott segítséget a Ford Zodiac és Zephyr modellek könnyűfém hengerfejes tuningváltozatainak elkészítésekor; ezek a járgányok hamarosan komoly hírnévre tettek szert a pályaversenyeken. 1962 Ford Zephyr Mk 2 Raymond Mays conversion (Forrás) A nagyszerű versenyző és konstruktőr 1980-ban hunyt el. A nevét viselő, ám nevének szellemiségétől igen messze álló Raymond Mays autók egyikét, az FLN 386 rendszámú prototípust a közemúltban kínálta árverésre a H & H.