Made in China

2008. július 3. 8:30, autozz.blog.hu

Akik nagyon unatkoznak így nyáron a munkahelyükön vagy épp otthon, azoknak MiszterMuhaha nagy szivességet tesz, mert az átlagosnál hosszabb és ezzel együtt igen élvezhető ijesztőnek induló, de röhögőgörcsben végződő történetet küldött nekünk. Mi meg naná, hogy kitettük, röhögjétek ki a lilafejű főhőst ti is, holnapután meg gyertek a gánti találkozóra és vele is találkozhattok! Mármint nem a viperás idiótával, hanem aktuális sztorink beküldőjével. Ma 16:00 és 17:00 között pedig hallgassátok a Radio Q FM 99.5-öt, vagy online itt, mert abban leszünk benne meginterjúztatva. Hónapokkal ezelőtt történt, eddig nem volt ihletem megírni, de a múltkori viperás poszt megadta a végső lökést. Az a reggel is úgy kezdődött, mint a többi, még nem sejtettem, hogy mi vár rám. Csak percek kérdése volt, hogy életem egyik legemlékezetesebb közúti összetűzése megtörténjen :) A Petőfi Sándor utcában az út bal széléről indultunk cimborámmal a megpakolt kisteherautóval. Ebben az utcában ugye van a rendes, haladós sáv (itt indultunk el a parkolóból, szépen óvatosan, ne törjük össze e drága portékát), meg ugye a busz-sáv. Már haladtunk a kocsival, mikor is ki kellett kerülnünk egy bal oldalon, nem túl szabályosan parkoló kocsit. Ez avval járt, hogy egy kicsit átlógtunk a busz-sávba. Úgy gondoltam, ebből baj nem lehet - busz ugyanis sehol, kanyarodni a buszsávból meg csak bő két sarokra lehet. Ekkor igen tempósan beért mellénk egy Skoda Fabia, és dudálással jelezte, hogy leszek szíves kotródni, mert őneki itten dolga van, halaszthatatlan. Egy picit megilletődtem, aztán a Kempinsky magasságában lassítania kellett, ekkor szóltam neki, hogy neki abban a sávban nem sok keresnivalója lett volna. Nem volt anyázás, max. egy, a mondat végén a hangsúly levitelét erősítő vazze. A József Attila utcánál emberünk liluló fejjel beállt mellém jobb oldalra, a forgalom elől elzárt területre, ordítva feltépte az ajtaját és kiugrott a kocsijából. Tudom mi az illem, én is kiszálltam, hogy üdvözölni tudjam. Ő meg csak ordít, hogy anyukám prostituált, én magam pedig homoszekszuális lehetek, minek ugatok neki vissza. Mondom neki, hogy cimbora, amikor rámdudáltál, jobbról előztél, busz-sávban, és ez bizony nem túl szabályos, talán nem neked kellene, hogy feljebb álljon. Ő csak ordít, magyaráz, hogy ő jóindulatból, kultúráltan rámdudál, én meg ugatok neki...[...] Bővebben!

Tovább a teljes cikkre...

Keresés