Én voltam a hunyó
Ritka pillanat, ami most Attila jóvoltából megadatott ismét, önmarcangoló vallomás következik ugyanis. Kíváncsi leszek, hogy vállveregetésből, vagy beszólásból lesz több az olvasói reakciók között. Most olyasmi jön ami nem nagyon szokott. Én voltam a hunyó. Nem kicsit. A Flór Ferenc Kórháztól jöttem ki két gyerekkel a hátsó ülésen, a Decathlonba mentünk volna és vélhetően afeletti örömömben, hogy három óra vizsgálat után bebizonyosodott, hogy a fiam szeme világa épségben marad, egyszerűen nem vettem észre a jobbról közeledő piros Fordot. (Kitakarta a jobb A oszlop, tudok erről a hibájáról az autómnak (törésteszt eredmény a tervezéskor mindenek előtt), egyszerűen elfelejtettem a szokásos "előre hátra hajolok a holttér belátásáért" mutatványt). Satu, ABS kopogás, kormány balra, padkára fel (BAMM), megáll. Elbasztam, nem kicsit. A Ford, mintha mi sem történt volna haladt tovább.[...] Bővebben!