Jogosítványa is megmaradt a halálos gázolónak
Nem is tudom, mit írhatnék a lenti levél bevezetőjeként, sokat sajnos ezzel már nem tudok segíteni. Ritkán kapunk ehhez hasonlóan szomorú történetet, belegondolni is szörnyű, hogy ez bárkivel, bármikor megtörténhet. Mindez olyan okok miatt, amelyek ellen lehetett volna tenni, minimális odafigyeléssel. Egy ideje külső szemlélője vagyok a blognak; a pár polgárpukkasztó beírogatást leszámítva, értelmes emberek gyülekezete van itt. A szomorú történetem a következő: 1999-t írunk, január van. Helyszín egy vidéki kisváros megkérdőjelezhető közlekedési morállal. Sok csitri a volán mögött. Én egyetemistaként hazautaztam Budapestről eltölteni a hétvégét a szülőkkel. Dolgom volt a városban szombat este, de 19:00 óra körül végeztem. Apum jelezte, hogy kiszellőztetné a fejét és elém jött. Együtt bandukolva hazafelé megérkeztünk egy 2×2 sávos út lámpa nélküli zebrájához. Körülnéztünk, konstatálva hogy ~200 m-re láttunk balra autót, elindultunk a zebrán. A külső forgalmi sáv megtétele után mégegyszer körülnéztünk és Apum felém fordulva közölte, hogy mehetünk tovább (kb 100 m-re volt tőlünk egy kocsi a belső sávban). Miközben ezt Apum tette, elnéztem mögötte és láttam, hogy az a bizonyos autó nagyon gyorsan közelít. Másodpercek alatt történtek a dolgok; Apu újra elindult, próbáltam utánakapni, kiabáltam. A kispolski elütötte. Majd 30 métert vitte magával és a szembejövők belső sávjában állt meg az autó. Apu 28 nap kóma után belehalt a sérüléseibe.[...] Bővebben!