Sosem lehetsz elég hidegvérű
Ideig-óráig mindannyian sokkolódunk, ha valami borzalmas balesetről látunk képeket, de sokszor már pár érzékletes sor is elég. Riki úgy gondolta, már kellően jól tudja kezelni az idegesítő helyzeteket, de saját magát lepte meg, mert mégsem. Mint szinte mindenki, aki ide írt, leírhatnám, hogy „eddig olvastam, most viszont leírnám a mai történetemet...” De máshogy kezdem... Érdekes olvasni ezeket a sztorikat, komolyabbakat, balfékeskedőket, majdnem tragédiákat, mert az ember minden nap tanul valamit. Ma viszont a saját példámon tanultam meg, hogy van hova fejlődnöm. Emberileg. Messziről jöttem, amikor fiatal suhanc voltam, követtem el bőven hülyeséget, nemtörődömségből, figyelmetlenségből, de volt, hogy szándékosan is. Azt hittem azóta lenyugodtam. Harminc felett, egy kétéves kislány apjaként már tényleg nem okoz problémát 115-el menni a külsőben autópályán, csak az előzésekhez gyorsítani 130 fölé, sőt utóbbiban olyan metódust találtam, ami új távlatokat nyitott: nyugalomban, kipihenten érkezni a Balatonra, ami előtte sose jött össze. Ja, tíz perccel hosszabb akár, de meg tudom oldani, hogy vagy korábban indulok, vagy nem érdekel, hogy tíz perccel később érek le nyaralni. Mert nem erről szól. Erre ma kibújik belőlem az állat...[...] Bővebben!