Kishíján vágóhídra vittem a családomat
Lehet, hogy sokak számára a most következő egy semmi kis történetnek fog tűnni, de bevallom, erre én sem gondoltam soha, pedig az 50-es villamos vonalán is leszállásjezlős hannoveriek járnak és megálló előtt szoktam az Üllőire kikanyarodni nap mint nap. Mondjuk eszembe nem jutna mozgásban lévő villamos elé kimenni, semmilyen járműnél nem bízom a véletlenre, hogy fog-e fékezni és megállni. Az tény, hogy mivel saját példámat tekintve az 50-es esetében forgalmas vonalról van szó, soha nem láttam olyat, hogy ne állt volna meg ott a villamos, de talán ettől válnak az autósok magabiztossá itt és máshol, ahogyan Kirby is a rutinos villamosvezető segítségének köszönhetően úszta meg a kis kalandját tegnap. Lehet, hogy nem a blogba való, ezért előre is elnézést kérek, meg inkább csak figyelmfelkeltő lehet a többi hozzám hasonló "vasárnapi vezetőnek". Kizárólag a saját meggondolatlanságomból majdnem sikerült vágóhídra vinnem a családom, amikor sajátosan értelmeztem a villamosmegálló fogalmát. Furcsa, hogy az ember - még ha rendszeresen használja is a tömegközlekedést - autóban ülve elfelejt "bkv-ul" gondolkodni, pedig már a felhívás régen elhangzik, főleg a kevésbé forgalmas villamosmegállók előtt: "a villamos a megállóhelyen csak akkor áll meg, ha van felszálló utas, vagy ha a leszállási szándékot időben jelezték". [...] Bővebben!