Prózai basszus, emlékezés Bujtor Istvánra
A kötelező kűrök előtt – már csak a miheztartás végett – elmondom a legszemélyesebbet. A köztünk esett vallomást, amelyre barátságot lehetett volna építeni, ha nincs az a pár évtized meg még egy s más, ami elválasztott tőle. Mert barátok lehettünk volna, ha például a nővéremnek – aki nincs – udvarolt volna anno, nem pedig anyámnak, aki volt, de már ő is csak emlék, vagyis sajgó múlt idő.