Könnyű testi sértés
Orsi fiatal sminkes, a szenvedélyéből él, vidám, pozitív és határozott. Lassan megtalálja a helyét és a számítását az amúgy kíméletlen szakmában, sok munkája van, annak ellenére, hogy csak most lett huszonhárom éves. És annak ellenére, hogy öt éve egy idegen férfi egy mozdulattal összezúzta az arcát. Pedig úgy tűnt: testileg-lelkileg roncs maradhat, illetve, ha megússza, akkor sem lesz utána soha a régi. Nézem az arcát, mikor találkozunk, nagyon szép és szabályos, úgy kell megmutatnia az alig látható, vékony sebhelyeket a bal szeme alatt, egészen az álláig. Azt mondja, lelkileg is ugyanígy helyrejött. Nehéz elhinni, főleg, miután láttam az eset után róla készült képet, de kiderül: tényleg sikerült neki. „Még a zenegépbe is” „Színésznő szerettem volna lenni, már tizennégy évesen az akkori egyetlen Vas megyei színházban dolgoztam. Végül kiderült: a sminkelés lesz az, amit szívvel-lélekkel szeretnék és tudok majd csinálni, remélem, egy életen át. Ez persze csak Pesten működik.” Orsi celldömölki, a szülei „rendes munkát ” szántak neki, nehezen tudták elképzelni, hogy a sminkelésből meg lehet élni. Győrben főiskolát végzett egészségfejlesztés és rekreáció szakon. Fotó: Kaszás Bence (klikk a teljes képért!) Pár nappal elmúlt tizenhét, amikor történt a brutális támadás. Szokás szerint elment a barátaival csocsózni egy sárvári étterembe – ide járt ugyanis gimibe. „Ez nem kocsma”, meséli, „teljesen rendes hely”. Nem gondolták, hogy bármi baj lesz, amikor lejött a három férfi, még akkor sem, amikor belekötöttek mindenkibe, „a pincérbe, egy idős bácsiba, egy nőbe – keményebb ellenfelet nyilván nem találtak –, de még a zenegépbe is”. „Sárvár kicsi város, de még nem láttam őket ott. Később kiderült: helyiek voltak. Fiatalok voltak, huszonévesek, normális ruhákban. Az egyik útban volt, nem fértem el mellette, megkértem, hogy menjen arrébb, de annyira ordított valakivel, hogy meg sem hallotta. Odébb tessékeltem a kezemmel, de ezt sem vette észre.”