Önzéssel a boldogságért!
„Úristen, hát mindenki válik? Nincs normális kapcsolat, mindenki elégedetlen, az emberek képtelenek kitartani egymás mellett… Bezzeg régen még tudták, mit jelent a házasság, képesek voltak egymás mellett maradni egy életen át!” Öreges panaszkodás, de van benne valami. Tény, hogy sokkal kevésbé tartósak a házasságok, és sokkal több pár teszi tönkre egymást azzal, hogy válik… vagy éppen mentik meg egymást és magukat a tönkretételtől azzal, hogy belátják: nem megy. Régebben egymás mellett maradtak, igen, de vajon azért, mert higgadtabbak és felelősebbek voltak, vagy egyszerűen tudták, hogy kell csinálni – vagy talán kényelemből? Félreértés ne essék: a házasság régen (a jobban hierarchizált társadalomban, de még pár évtizede is) egészen mást jelentett, mint ma. Ha valaki látott viktoriánus korban játszódó kosztümös filmet, az tudja: az érvek sorában előnyt élvezett a józan megfontolás, a társadalmi vonzat és az anyagi érdek, ha pedig még tetszettek is egymásnak, akiket egymásnak szántak, hát annál jobb. A szerelemből házasodás az évszázados hagyományokhoz képest mai huncutság, az individualista fiatalok hóbortja, és hát látjuk: általában nem is sül el jól.