Hol tart a melegedés?
Január közepe van és itt a tavasz. Ideje volt, gondolják mindazok, akiknek tényleg elege volt a mínusz tízekből, de valószínűleg még ők sem tudnak felhőtlenül örülni: érzik, hogy valami nagyon nincs rendben. Hogy pontosan mi, arról azonban nem sokat hallani: évek óta habzik a kutatók, civilek és politikusok szája a globális felmelegedés ügyében, de egységes álláspont még arról sem született, létezik-e a jelenség, hát még arról, hogy most akkor mit tegyünk. Rendben, maradjunk abban, hogy melegszünk, de az ember miatt? Ha igen, milyen arányban? Mire számíthatunk? És főleg: mikor állunk le? Hogy van az, hogy ha elvileg az utolsó órában vagyunk, a csúcstalálkozók gyakorlatilag semmit sem érnek? Ha annyit halljuk a környezettudatos politikusok és cégvezetők szájából a z-betűs szót, miért fuldoklunk még mindig a szmogban, ha kicsit felhős az idő? 2010 a legnedvesebb és az egyik legmelegebb év volt, mióta csak mérik – azaz 1880 óta. Az amerikai kormány összesítette a tavalyi év eseményeit a klíma területén, és a lefestett kép bizony csúnya. Sosem látott hóviharok a tengerentúlon, rekordot döntő meleghullám Oroszországban, ijesztő áradások világszerte. Most, az ezredforduló után azt is tudjuk: 1976 óta nem volt olyan év, amikor az átlaghőmérséklet kevesebb volt, mint a teljes huszadik századi átlag. A szén-dioxid-szint 40 százalékkal növekedett az ipari forradalom ideje óta.