Ér sírni a munkahelyen?
Sokáig fel sem merült ez a kérdés, hiszen a férfiak uralta munkaerő-piacon nem nagyon fordult elő, hogy valaki elpityeredett. Sőt, akkor is maradt az eredeti állapot, amikor a nők is megjelentek a professzionális porondon, hiszen a dolgozó nők mindent megtettek, hogy elfogadják és egyenlőnek tekintsék őket férfikollégáikkal. Ehhez pedig hozzátartozott az is, hogy sziklaszilárdnak mutatkozzanak, és egyetlen könnyet se ejtsenek, bármilyen helyzetről van is szó. Ma már persze kezdünk túllépni ezen a végzetesen félreértelmezett, egyformaságot hirdető emancipáción, és egyre elfogadottabbá válik a valódi egyenlőség, ami figyelembe veszi a nemek közötti különbségeket és ugyanolyan értékesnek fogadja el azokat. Az érzelemkifejezésre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a nők sírnak, olykor a munkahelyükön is, de nincs ezzel semmi baj, nem rosszabbak ettől, mint a rettenthetetlen férfiak. De valóban maradéktalanul érvényesül ez az elv a 21. századi munkahelyeken?