A női forradalom
Március 8. a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja világszerte 1917 óta. Ezt is, mint minden más felcímkézett napot sok kritika éri, legfőképpen az, hogy nem ezen az egy meghatározott napon kell tisztelni és elismerni a nőket, hanem mindig. Mivel nálunk a Rákosi korszakban tették kötelezővé a megünneplését, sokak szemében összeforrt a kommunista ideológiával, illetve a korszak torz emancipációjával, ami nem a nők egyenrangúságát szolgálta, hanem elférfiasításukat egy végzetesen félreértelmezett, össztársadalmi androgünitás és aszexualizmus jegyében. Érthető tehát a fanyalgás, ám semmiképpen sem elfogadható, hiszen a nőnap eredeti jelentése egészen más: a nők évszázados, egyenjogúságért vívott küzdelmét ismerjük el és ünnepeljük ekkor. Ennek szellemében bemutatjuk azokat a magyar nőket, akik az emancipáció első harcosai voltak hazánkban, és rengeteget tettek azért, hogy a mi helyük már csak akkor legyen a konyhában, ha kifejezetten ezt akarjuk.