Halhatatlan szerelem: Petőfi és Júlia
Egy rövid szerelem évszázadokon át tartó emléke Szendrey Júlia 1828-ban született Keszthelyen, apja gazdatiszt volt. Júlia már kora ifjúságában sejteni engedte, hogy egykor kivételes és különc teremtés válik belőle. Kitűnően zongorázott, beszélt idegen nyelveket és jól táncolt, tehát minden tulajdonság meg volt benne, hogy társaságban szerepelhessen, ő mégis kerülte az embereket, és legboldogabbnak akkor érezte magát, ha a zongorája mellé ülhetett, vagy a fák árnyában Heinrich Heine verseit és George Sand regényeit olvashatta. Unalmasnak találta az uradalmi kört, a gazdaéletet pedig nyomorúságosnak vagy legalább is nyárspolgáriasnak. 1846. szeptember 8-án találkozott először az akkor már ismert és elismert alkotónak számító Petőfi Sándorral Nagykárolyban, e találkozással vette kezdetét a költő életének és munkásságának legfényesebb korszaka. Megtalálta eszményképét, és ami eddig költői ábránd volt, mély és szenvedélyes szerelemmé fejlődött lelkében. Szerelmével együtt erősödött hazaszeretete és a nemzet politikai eseményein csüggése is. Költészetének szerelmi és politikai iránya ettől kezdve tárult ki teljes nagyszerűségében. Szendrey Júlia a költő legfontosabb múzsája lett, hozzá írta többek között a Nem csoda, ha újra élek, később a Reszket a bokor, mert..., a Szeptember végén, a Minek nevezzelek? és az Itt van az ősz, itt van újra... című verseit. Ezt az ismeretséget Júlia apja nem nézte jó szemmel, pláne azt nem, hogy 1847. szeptember 8-án, egy évvel megismerkedésük után a fiatalok összeházasodtak Erdődön. Az ifjú pár a szülőktől semmilyen támogatást, hozományt nem kapott, ennek ellenére meg tudták teremteni saját otthonukat. A pár mézesheteit Koltón, a Teleki-kastélyban töltötte, Szendrey Júlia 1848 elején lett állapotos. Március 15-én ő varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát (ezt a párizsi trikolór mintájára készítette). Petőfi naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának, miközben ő a Nemzeti dalt írta. Állapotossága miatt azonban nehezen viselte az egyedüllétet. Zoltán fiuk 1848. december 15-én született meg (lenti képen: jobb oldalon). Petőfi Sándort 1849. július 20-án Tordán látta utoljára. Petőfi még két levelet írt nejének, azután halálhírét hozták.Petőfiné ekkor kisfiával Kolozsvárra utazott. Azt hitte, hogy férje, aki Erdélyben tűnt el, ott kerülhet elő leghamarabb, és megkezdődött a kétségbeesett kutatás és várakozás. Hiába várt azonban. Apja közben megírta, hogy nyugalmas otthon és ölelő karok várják náluk. 1850 februárjában elhagyta Kolozsvárt és Erdődre ment. Zoltán fiát ott hagyta, ő maga pedig tovább utazott Pestre, egyedül. (Ezt az utat megelőzőlen pár napot Udvarhelyen is töltött, és meglátogatta azt a helyet, ahol a férje elesett.) 1850. április 24-én érkezett Pestre, vigasztalódni azonban nem tudott. Elhatározta, hogy Törökországba megy, ott keresi tovább a férjét, Haynau azonban visszautasította útlevélkérelmét. Lichtenstein Ferenc herceghez, Haynau bizalmas emberéhez fordult, aki vigasztalta és várakozásra intette, sőt lakásán meg is látogatta - ez akkoriban a lapokban pletykákra adott okot. 1850. júliusában Horvát Árpád történészhez, egyetemi tanárhoz és bizalmas barátjához írt levelet, hogy látogassa meg. A férfi megjelent, Júlia pedig egy csomagot akart átadni neki azzal, hogy ha nem térne vissza Pestre, égesse el. Horvát Árpád a fiatal nőt igyekezett lebeszélni a szándékáról, miután ez nem sikerült, egy hajfürtöt kért tőle örök emlék gyanánt. "Azt nem teszem, mert ilyen emléket osztogatni sohasem volt szokásom. Hanem ha akarja, ez mind az öné lehet!" - mondta Júlia és ujjaival rövidre vágott hajába markolt. Másnap, július 21-én megesküdtek. Második házasságát országos felháborodás kísérte, Arany János ezek után írta meg A honvéd özvegye című művét. A nő azonban - mint leveleiből kitűnik - boldognak érezte magát új családi körében. Új házasságában négy gyermeke született: Attila, Árpád (a képen bal oldalon Attila, Júlia kezét pedig Árpád fogja), Viola és Ilona. A Petőfivel kötött házasságából született Zoltánnal nem törődött - a fiú vándorszínésznek állt és verseket írt (ezeket korai halála után Déri Gyula jelentette meg). Szendrey Júlia 1867-ben úgy döntött, hogy elköltözik férjétől. Ismerősei hiába figyelmeztették a külvilág ítéletére és súlyosbodott betegségére, nem tudták lebeszélni szándékáról. Csakugyan elköltözött a pesti Zerge utcai (ma Horánszky utca) külön lakásba, ahol 1868. szeptember 6-án meghalt.Temetéséről atyja, a matuzsálemi kort, 95 évet megélt Szendrey Ignác gondoskodott. Eredeti sírján leánykori neve szerepelt. Jelenleg közös koporsóban nyugszik Zoltán fiával a Kerepesi úti temetőben, egy sírban nyugszik első férje szüleivel és Petőfi Istvánnal, Sándor öccsével. A Kerepesi úti temetőben sírjára - annak ellenére, hogy Horvát Árpád feleségeként halt meg - ez áll felvésve: Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet. (Forrás: Wikipédia) Találd meg azt, aki egy életre a társad lehet! Regisztrálj hazánk egyik legrégebbi és legnagyobb online társkeresőjére, a Randivonalra! KATT IDE!