Szomorkás volt az első Dal-válogató hangulata
Ősz, elmúlás, barát elvesztése, rokon gyászolása, fájdalom, kín - nagyjából erről szólt A Dal első válogatója, már ami a szövegeket vagy a nótákat felvezető interjúkat illeti, és persze ezek után nem lehetett azt várni a műsortól sem, hogy igazi mulatási legyen belőle. Pedig, és ezt a magyar néplélek hajlamos elfelejteni, az Eurovíziós Dalverseny nem egy komolyan vehető megmérettetés, ahol az írek egy részeg pulykát, az osztrákok egy nőnek öltözött szakállas palit, az oroszok egy nagymamakórust, a lengyelek meg bögyös fejőnőket indítanak, oda nem izzadságszag és mostmegmutatás kell, hanem eszementség, a normákon legalább annyira kívül eső előadás, mint a Lordi Hard Rock Hallelujah című - egyébként nyertes - nótája. A hazai dalválogató ezzel szemben egy hótthalálosan komolyan vett valami, a zsűri és a közönség is fogcsikorgatva keresi A Dalt, Amivel Majd Jól Megmutatjuk, miközben erre semmi esélyünk nincsen, nekünk nincsenek olyan barátaink Európában, akik akkor is ránk szavaznak, ha szarok vagyunk. Hogy mennyire komolyan vesszük mi ezt az egészet, mi sem jellemzi jobban, mint a tavaly indított, egyben A Dal-nyertes Freddie, aki a stockholmi 19. hely után hazatérve azt nyilatkozta rém sértődötten, hogy ha ezt tudja, ki sem utazik és tök felesleges volt az egész. Én ezt megmondtam volna neki utazás előtt is, és akkor megspórolja a hateurós sört. [...] Bővebben!