Szocialista bevásárlóközpontok Magyarországon. Tündöklés és bukás
A hetvenes-nyolcvanas évek hőskora Az elsőgenerációs bevásárlóközpontok az 1970-es években épültek fel Magyarországon, amelyek alapterülete többnyire nem érte el a 20 ezer négyzetméret, és néhányuk maximum pár száz parkolót biztosított a vásárlóknak. Az első mai értelemben vett bevásárlóközpont az 1976-ban megnyílt budapesti Flórián, amelyet újabb központok követtek. A nyitás egyébként érdekes módon illeszkedik a nyugati trendekhez, vagyis a kiskereskedelem tekintetében – eltekintve a minőségtől – nem volt lemaradásunk. Itt kell megjegyeznünk, hogy azt a bizonyos „első modern bevásárlóközpont” titulust az 1980-ban megnyílt Sugárra is használjuk, vagyis gyakorlatilag értelmezés kérdése, hogy mit tekintünk elsőnek. Mindenesetre 1980-1994 között épültek fel hazánkban az ún. második generációs bevásárlóközpontok, amelyek közé sorolhatjuk a Sugárt, a Skála Metrót, az Árpád Üzletházat, de még az 1994-ben átadott Budagyöngyét is. A hagyományos áruházaknál (pl. Állami Áruház, Lottó, Otthon) jóval nagyobb épületek működésének alapját egyrészt a gazdasági fejlődés és a növekvő életszínvonal, másrészt a bővülő áruválaszték jelentette, vagyis egyre több minőségi terméket lehetett kapni, amelyeket nagyobb alapterületű üzletekben árusítottak. Az új bevásárlóközpontok sikerét elősegítette, hogy gőzerővel fejlődött a budapesti tömegközlekedés, elég ha csak a metróépítésre gondolunk, de a villamosok és a trolibuszok is egyre átfogóbban hálózták be a várost. Ennek is köszönhető például, hogy a Budán megépült Skála sikeres lehetett a pesti belvárosban trónoló Corvin mellett. Flórián és a többiek A Flórián megépítését az óbudai panelépítési láz generálta, hiszen az új, több ezer lakót kiskereskedelemi szolgáltatásokkal kellett ellátni. Itt mintegy 4 ezer négyzetméternyi területet foglalt el anno a Centrum Áruház. A kiskereskedelmi központ azóta több részletben került felújításra, és ma is üzemel, köszönhetően annak, hogy a modern plázáktól viszonylag távol helyezkedik el kiváló lokációban, illetve nagy parkolóval rendelkezik, amely manapság alapszempont. A Móricz Zsigmond körtér közelében szintén 1976-ban nyílt meg a Budai Skála, amely szintén hatalmas parkolóval rendelkezett, így kényelmesen és könnyen el lehetett érni. Azóta más Kádár-plázákkal ellentétben 2007-ben ledózerolták, de nem hintették be sóval a helyét, mert itt épült fel az Allee irodaházakkal és lakásokkal együtt. A Budai Skála fénykorában valójában a Rákóczi úton működő Corvin áruház konkurenciájaként lépett a színre. Ebben az időszakban, pontosabban 1980-ban nyitotta meg kapuit az Örs vezér terén a Sugár, amely a szocialista világ legnagyobb bevásárlóközpontja volt a maga 30 ezer négyzetméterével, 80 üzletével és 200 parkolójával. Itt a hátországot szintén a hatalmas Füredi úti lakótelep jelentette a több ezer lakóval, illetve tömegközlekedési szempontból Budapest egyik meghatározó csomópontjában fekszik. Átadásával sikerült tehermentesíteni a pesti belváros kiskereskedelmét, és 1996-ig az ország legnagyobb plázája volt. Bár 2002-ben felépült a túloldalon az Árkád, és pár éve jelentősen bővült is, a Sugár még mindig tartja magát annak köszönhetően, hogy jelentős fejlesztéseket és felújításokat hajtottak végre számos új szolgáltatás megjelenésével együtt. A Nyugati pályaudvarral szemben épült fel a Kádár-korszak legfiatalabb plázája 1984-ben, a Skála Metró, amely a legszínvonalasabb megoldásokkal és dizájnnal rendelkezett. Ma a Libri csoport székhelyeként funkcionál. Hiába van jó helyen, nincs parkolója, és a szomszédos WestEnd City Center mindent visz, legalábbis kiskereskedelmi értelemben. Sőt, a Kádár-korszak vége felé már tematikus áruházak is megjelentek, amelynek egyik emblematikus példája volt a Váci utcában 1984-ben átadott Fontana Ház, amely divatházként vált közismertté. Ma a háromszintes áruházhoz három irodatorony is kapcsolódik. Hanyatlás a 90-es években A fejlődés azonban meglehetősen visszafogott volt, hiszen még a kilencvenes évek közepén is mindössze kilenc pláza üzemelt, vagyis a szocialista kiskereskedelem határai is jól látszottak. Vidéken pedig alapvetően a Centrum és a Skála épített fel nagyobb üzletközpontokat, amelyek amolyan régimódi plázaként funkcionáltak. Az ezredforduló idejére tehető a régi üzletközpontok hanyatlása, hiszen ekkortájban jelentek meg nagyobb számban a modern bevásárlóközpontok Budapesten és a vidéki nagyvárosokban. Azonban számos – a szocialista időszakban átadott – üzletközpont ma is üzemel, köszönhetően a profilváltásnak, illetve a szolgáltatóház-jelleg erősítésének. 1996-ban adták át a 42 ezer négyzetméteres Duna Plazát, amely a harmadik generációs bevásárlóközpontok első képviselője Magyarországon. De az 56 ezer m2-es Pólust is ugyanabban az évben adták át, amely nemrég sikeres újrapozícionáláson esett át. A szocialista központok részbeni bukásának számos oka van, többek között némelyik autóval nehezen megközelíthető helyen épült, sok közülük nem rendelkezett parkolóval. Ha mindezek a szempontok meg is voltak, az új fogyasztói igényeket már nem tudták kielégíteni, hiszen ma egy pláza városközpontként és szórakoztatócentrumként funkcionál, azaz az üzletek mellett számos egyéb szolgáltatás és tevékenység jelenik meg (pl. ételudvar, mozi, fitnesz, programok stb.). Illetve a belső alaprajzi elrendezésük is korszerűtlenné vált, zegzugos tereikben a vásárlók nem igazodtak el, nem voltak jelentősebb találkozási pontok, ahol a látogatók beszélgethettek, társadalmi életet élhettek, továbbá a ma már trendként hódító nagyobb alapterületű üzleteket sem tudták befogadni. A bevásárlóközpontok történetével foglalkozó sorozatunk itt kezdődik. Kövesse a realista.hu hírportált a Facebookon, Instagramon, Linkedinen.