Oldal.Info
Hová tűntek a szocializmus kirakatmárkái?
A korszak nagy állami vállalatai közé sorolhatjuk a teljesség igénye nélkül a Vasedényt, a Röltexet, az Óra-Ékszert, az Aranypókot, az Ofotértet, a Gelkát, az Ezermestert, a Keravillt vagy éppen a Patyolatot. Van, amelyik korábban, van, amelyik később múlt ki, sőt, egy-két márka mind a mai napig dacol a globális kiskereskedelem nagyágyúival, vagy éppen egy nagy nemzetközi vállalatcsoport része lett. Az majd a történészek dolga lesz kimutatni, hogy ezek a márkák életképesek lettek volna-e hosszú távon, ha nem gazdasági és politikai kalandorok kezébe kerülnek, hanem mondjuk olyanok kapták volna meg, akik értenek is a kiskereskedelemhez. A Keravillt 1950-ben alapították, és valószínűleg nem sokan tudják ebben az országban, hogy ez a Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat rövidítése. Jó néhány évtizeddel később, az 1980-as években építették ki a márka bolthálózatát. A rendszerváltás után egy tőkeerős tulajdonoshoz, a Fotex-csoporthoz került, ám megfelelő stratégia és fejlesztés híján nem bírta a versenyt az elektromos készülékek piacán. Az elmúlás lassan következett be, hiszen a több tucat üzletből álló boltláncot folyamatosan karcsúsították, a vidéki hálózatot pedig szinte teljesen leépítették, mikor 2004-ben eljött a vég. Az ezredforduló idején a 43 üzletből már csak 15 maradt. A Fotex Rt. akkori közleménye pedig a végről szemet gyönyörködtető eufemizmus: „a műszaki cikk kiskereskedelem piacára belépett kereskedelmi többletkapacitások kereslet szétterítő hatásával egyidejűleg jelentkező árverseny hatásaként a műszaki cikkek kiskereskedelme gazdaságosan nem folytatható”. Értjük, nem? A Gelka, vagy teljes nevén Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat 1960-ban jött létre, és a szocialista időszakban javította a kütyüket, háztartási gépeket és eszközöket, és mivel „népi” termékekről volt szó, így aztán bőven akadt dolga az évtizedek alatt. A márkaszervizeket helyettesítve minden műszaki cikket kezelésbe vettek, a nyolcvanas években már 8 ezer munkatárs dolgozott a cégnek, összesen 350 egység működött szerte az országban. 1983-ban a Gelka-szervizek túlnyomó többsége kisvállalattá alakult, míg kisebb részük továbbra is a Gelka keretén belül működött. A vállalat összlétszáma 1987-re 2500 főre, fiókjainak száma 50-re csökkent. Aztán a rendszerváltás itt sem kegyelmezett, a nagy adósság miatt 1993-ban az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) döntése nyomán a nagyvállalati státusza megszűnt, és kisvállalatok hálózataként működött tovább, így a felszámolás után az egyes egységeket az ott dolgozók tovább üzemeltették. A Patyolatot 1948-ban alapították Patyolat Mosoda és Vegytisztító Nemzeti Vállalat néven, hogy fehérnemű tisztítását, javítását, kölcsönzését, továbbá ruhák és kelmék festését és vegytisztítását végezze. Szép lassan terjeszkedtek, vidéken is megvetették a lábukat, így a felvevőhelyek száma 1987-ben már 1200 volt országszerte, ezen kívül csaknem 200 vegytisztító szalon is működött a fénykorban. A vállalat 1985-től hat önálló leányvállalatot alapított, majd jött a rendszerváltás utáni szokásos vadprivatizáció, hogy a földbe döngölje ezt a márkát is. A korábbi Patyolat leányvállalatok közül a Harmat Textiltisztító Kft. használja tovább a Patyolat márkanevet. Az Aranypók hosszú története még az első világháború utáni időkre nyúlik vissza, hiszen Fekete Jenő üzlettársával még 1924-ben alapította meg a Guttmann-Fekete Budapest harisnya- és kötöttárugyárat Óbudán, amelynek első boltját a Rákóczi úton nyitották meg „Pók” néven. Az ötvenes években aztán államosították a Pók-üzleteket, amelyek végül a Fővárosi Divatáru Kiskereskedelmi Vállalathoz kerültek. A név azonban nem veszett le, sőt, kibővült, így 1973-tól kezdve nevezték az üzleteket Aranypóknak, amely a hetvenes években több mint 30 boltot működtetett. A rendszerváltozás hajnalán a hálózat a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében részben dolgozói tulajdonba került. Egészen sokáig üzemeltek a boltjaik, aztán radikális útra léptek a tulajdonosok, hiszen a 19 Aranypók üzlet közül 15 eltűnt, a megmaradó négyet pedig a dolgozók franchise rendszerben működtették tovább. A Vasedény is rizikós pályára állt a rendszerváltás után, de ezt már szinte mondanunk sem kell, hiszen 1996-ban egy befektetői csoport Vasedény Trade Kft. néven megvette az üzlethálózatot. Majd 2000-ben a cég vezetése bérbe adta az üzleteket, ekkor került képbe a Vasedény-Falko Kft., amely először öt üzlet működtetési jogát vette meg. Később stabilizálták a márkát, és hat budapesti üzletből és egy webshopból álló hálózatot alakítottak ki, amely ma is él és virul. 1950-ben alapították Röltex-et, amely a rövidáru-féleségekre és lakástextíliákra specializálódott. A hálózat jól meg is volt a rendszerváltás hajnaláig, majd az 50 üzlettel rendelkező vállalat 1989-ben részvénytársasággá alakult. Aztán ide-oda vándoroltak a részvények, míg végül a dicstelen véget ért Kordax Rt. lett a tulajdonos. Pénz nem volt, fejlesztés nuku, aztán az APEH hátralék címén lefoglalta a Kordax részvényeinek jelentős részét. A márka azonban túlélte, ma tíz budapesti helyszínen működnek boltjaik. Az Ofotért 1949 óta működik Magyarországon, amely sikeresen túlélte a rendszerváltást is, majd a Fotex ezt a márkát is bezsebelte 1992-ben a privatizáció időszakában, amikor 51%-ot vásárolt meg, így több mint száz üzlet bérleti joga vándorolt az új tulajhoz. Aztán véget értek a vadkapitalista idők, és ma már a GrandVision, vagyis a világ egyik legnagyobb optikai vállalata viszi a csaknem 100 üzletet. Képek: fortepan