Passzív befektetés, passzív befektetési stratégia, passzív befektetési alapok
A passzív befektetések tulajdonságairól, a passzív befektetési stratégia sajátosságait beszéljük meg bejegyzésünkben, illetve kitérnék arra is, hogy a passzív befektetési alapok kiválasztása során mire érdemes odafigyelnünk. A passzív befektetés alapjai, passzív befektetési stratégiák jellemzője A passzív vagyonkezelés tulajdonképpen azt jelenti, hogy a befektető által kiválasztott teljes részvénypiacba fekteti be megtakarítását, és nem válogat a részvények között. Ezzel a piaci hozamokat fogjuk elérni, de mivel a teljes részvénypiacot nagyon olcsó befektetési alapokkal (ETF) tudjuk elérni, így alacsony költségek mellett tudunk befektetni. A passzív vagyonkezelés, passzív befektetési stratégiák lényege tehát, hogy egy meghatározott tőzsdébe fektetjük a vagyonunkat hosszútávra. Általában ez különböző indexkövető ETF alapokkal valósítható meg. Ezzel szemben az aktív vagyonkezelés, aktív befektetési stratégia során az alapkezelőnek, befektetőnek az a célja, hogy a piaci hozamot felülmúlja. Ha például az 500 legnagyobb amerikai vállalatot magába foglaló S&P500 indexről beszélünk, akkor a passzív stratégiát követő befektető megvásárolja az S&P500 ETF-et, melynek éves alapkezelési díja 0,1%. Ezzel minimális költségek mellett a piaci hozamot érheti el. Egy aktív befektetési alapnak azonban az a célja, hogy az S&P500 index hozamát felülmúlja. Az alfa mutató ( Befektetési alapkezelők teljesítményének összehasonlítása az alfa mutatóval) azt fejezi ki, hogy az alapkezelőnek mennyivel sikerült felülmúlnia a referencia indexet. Ha például az S&P500 index 10 éves hozama évi 8% volt, akkor a passzív befektető ezzel az évi 8% (mínusz az alapkezelési díj) hozammal kell beérnie. Az aktív alapkezelő tegyük fel 3%-os alfa mutatóval rendelkezik, azaz a referencia indexet +3%-kal felülmúlta. Tehát a befektető hozama évente nem 8%, hanem 11% lenne. Ugyanakkor az aktív alapkezelő ezért a plusz hozamért magasabb alapkezelési díjat számít fel a befektető részére, például 2%. Önmagában tehát az aktív alapkezeléssel jobban járhatna a befektető, a gond csak az, hogy számos statisztika azt mutatja, az aktív alapok jelentős része nem képes hosszútávon felülmúlni a referrencia indexet. Tehát a valóságban a 8%-os évi hozam helyett 5% lesz például az elérhető hozamunk. Természetesen vannak olyan aktív alapok, melyek jobb teljesítményt nyújtanak, mint a passzív alapok, de ha az aktív alapok többsége nem képes felülmúlni a passzív alapok teljesítményét, akkor nagyobb az esélye annak, hogy pont abba az alapba fektetjük a pénzünket, amelyik nem lesz képes hosszútávon a passzív alapot hozamban megverni. Passzív befektetési stratégia lényege Ahogy tehát a fentiekből látható a passzív befektetési stratégiának az alapja, hogy hosszútávon a teljes részvénypiacot, vagy annak nagy részét lefedő indexet vásárolunk. A passzív befektetési stratégiák alapja a vedd meg és tarts technika, a stratégia mögött az a megfigyelés áll, hogy ha az amerikai részvénypiacokon 20 évig tartottuk az 500 legnagyobb vállalat részvényeit (S&P 500 index), akkor a bankbetétek, kötvények hozamánál jobb eredményt értünk el a múltban bármikor is vásároltuk a részvényeket. Az alábbi képen ennek a vizsgálatnak az eredményét láthatjuk, azaz a tartási időtáv növekedésével növekszik a valószínűsége annak, hogy jobb eredményt érünk el, mint a kockázat mentes befektetésekkel. Már 15 éves időtávon 100% volt a valószínűsége, hogy bármikor is vettünk, jobb eredményünk lett, mintha kötvényeket tartottunk volna. A passzív befektetési stratégiához hozzá tartozik az is, hogy megfelelően diverzifikáljuk a portfóliót. A legtöbb passzív befektetési stratégiában éppen ezért találjuk meg az S&P500 indexet, mivel az 500 legnagyobb amerikai vállalattal kellően diverzifikált portfóliót tudunk kialakítani. Passzív befektetési stratégia kockázatai Bár kétségtelen, hogy a múltbeli eredmények alapján a passzív befektetési stratégia egy egyszerű, hatékony befektetési stratégia, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy számos olyan tőzsdét találunk, ahol a hosszútávú tartással nem biztos, hogy olyan jó eredményeket érünk el, mint az S&P500 index esetében. Gyakran hozzák fel ellenpéldaként a Nikkei tőzsdeindexet, ami egyébként 225 japán társaság részvényeit tartalmazza, tehát egy jól diverzifikált indexről beszélhetünk. Árfolyam az alábbi képen. Mondhatjuk azt, hogy a Nikkei speciális eset, a 80-as években egy óriási lufi alakult ki a japán tőzsdén. De akkor nézzük meg a francia tőzsdeindexet. A 40 legnagyobb francia vállalat árfolyama az alábbi képen látható. A 2000-es és 2007-es évek csúcsai alatt vagyunk, pedig lassan 20, illetve 10 év telt el a két válság óta. Az alábbi képen az olasz tőzsdeindexet láthatjuk. Lenti képen a spanyol tőzsdeindex árfolyama. Holland tőzsdeindex hosszútávon: Orosz: Shanghai tőzsdeindex A fenti grafikonokon 20-30 éves időtávokat tudunk áttekinteni, ami sok befektetőnek a teljes befektetési időtávját jelenti. Látható, hogy számos olyan tőzsdét találunk, ahol az időzítés nélküi befeketéssel 20-30 éves távlatokban sem biztos, hogy jó eredményt értünk volna el. Tegyük hozzá ehhez, hogy osztalékokat nem vettük figyelembe. Pontosabb képet kaptunk volna, ha befektetési termékeket, például a fenti indexeket követő ETF-ek eredményeit hasonlítjuk össze, ekkor ugyanis figyelembe lehetne venni az éves alapkezelési díjat (fenti grafikonokon ez nem látszik), kapott osztalékot stb.. De már a fenti tőzsdeindexek vizsgálatából is látható, hogy olyan tőzsdeindexeket célszerű preferálni, amely országban, régióban várható fejlődés, jelentős gazdasági bővülés a jövőben. Az Egyesült Államok tőzsdéi azért speciálisak ebből a szempontból, mert egyrészt a világ legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok, másrészt az amerikai tőzsdei társaságok jelentős része jelen van a világ más pontjain is, így nem csak az országon belüli fogyasztás határozza meg a társaságok profit kilátásait, illetve az amerikai tőzsdéken nem csak amerikai székhelyű társaságokat találunk. A passzív befektetési stratégia kockázatainak csökkentése A fentiekből látható tehát, hogy a megfelelő tőzsde, gazdasági régió kiválasztása kulcsfontosságú a passzív befektetési stratégia szempontjából, illetve három kockázatkezelési módszer létezik a passzív befektetési stratégiához, ezek az alábbiak: Diverzifikáció: Diverzifikáció módszerei, gyakori hibák, melyekkel veszélyeztetjük befektetéseinket Rebalancing technikája: Befektetési portfólió rebalancing technikája, átalakítása, Eltérő időpontokban történő vétel: Gazdasági válság: hogyan készüljünk a válságokra befektetőként? 1. rész A fenti hivatkozások alatt megtaláljuk ezeknek a kockázat csökkentési módszereknek a leírásait. Röviden annyit mondanék ezekről, hogy a diverzifikáció tulajdonképpen azt jelenti, hogy a passzív befektetési stratégiában csökkentjük az egyedi vállalati, iparági kockázatokat, azzal, hogy egy teljes piacba fektetjük a pénzünket. A pontos részletek a fenti hivatkozáson találhatók. A rebalancing technika lényege pedig, hogy minden évben átsúlyozzuk a portfóliót és visszaállítjuk az eredeti részvény-kötvény arányt, ezzel pedig a tőzsdei ciklusok hullámzásához igazodik a passzív befektetési stratégia. Amikor jelentős emelkedés van a tőzsdéken, a részvények egy részét eladjuk, és kötvényeket veszünk, amikor esnek a piacok, akkor pedig a kötvényekből adunk el és részvényeket veszünk, a részletek a fenti hivatkozáson. Az eltérő időpontokban történő vétel tulajdonképpen azt jelenti, hogy folyamatosan vásároljuk az indexet. A passzív befektetési stratégiában tehát például minden hónapban, vagy minden negyedévben veszünk, akkor is ha emelkedik a piac, akkor is ha esnek a részvénypiacok.