A magyarok nem tudnak jó útifilmet csinálni
Nálunk jobbadán még az egykori iskolatévé modorában készülnek az útifilmek, ha készülnek. Kommersz képekkel, mindentudó, decens műsorvezetővel, aki felmondja az útikönyvet a Trevi kút előtt. A világ professzionális televíziózással rendelkező részén más a helyzet. Vigyáznak arra, hogy a sok dinasztia, építész, festő, uralkodó meg ne feküdje a nagyérdemű gyomrát. Fő a viccesség. Nincsenek hosszú beállítások, hanem gyors snittek, nem pásztáz a kamera a fenséges műemlékek homlokzatán, hanem rohanva igyekszik egy-egy ismeretlenebb arcát felvillantani a vidéknek. Hiszen az utazás ma már nem a kiválasztottak szenvedélye, hanem pár tízezer forintért mi magunk is - ha nem is épp a világ másik végén - idegen környezetben találhatjuk magunkat, ahol leggyakrabban bizony csetlünk, botlunk.