47866 km, Ko Lipe
A térképünk és a helyiek véleménye szerint is a parthoz közeli Ko Kra nevű szigetecske körül nagyon szépek a korallok. Búvárszemüveget és békalábat béreltünk, hogy kiússzunk megnézni. Indulás előtt vastagon bekentük magunkat napkrémmel, bár utólag kiderült, hogy még a teddyhengeres felvitel is kevés lett volna, legközelebb glettvassal próbálkozunk. Szóval felszerelkeztünk és úszni kezdtünk. A víz nagyon sekély, többnyire homokos, de befelé haladva egyre több a korall. A bérelt cuccaink nem voltak éppen a legjobbak. A békaláb dörzsölt, ami elég kellemetlen, mert percek alatt sebes lesz az ember lába, ráadásul nem is lehet vele mit csinálni, muszáj továbbúszni. Az egyik szemüveg is engedte a vizet. Mindezekkel együtt elértük a szigetecskét, aminek a partján kicsit pihentünk, majd körbeúsztuk az egészet. A zátony tényleg csodálatos. Rengeteg korall, temérdek hal van, amiket többnyire nem ismerünk. Kivétel a barracuda és a bohóchal. Némelyik egyébként olyan ízléstelen színösszeállításban pompázik, mint egy kínai gyerekjáték. A szigetkerülés után visszaúsztunk a partra. Kifelé lényegesen könnyebb volt, vittek a hullámok. Először is lecseréltük a rossz búvárszemüveget, aztán hazaszaladtam két pár zokniért. Ezt a búvártrükköt még Vietnámban tanultuk. Zoknival nem dörzsöl a békaláb, bár aki ezt nem tudja, az bizonyára jót röhögött a két hülyén, aki zokniban mászkált a homokban. Újabb napkrémadag után visszamásztunk a vízbe. Az új szemüveg már jó volt, és zoknival az úszás is kényelmes volt. Megint elúsztunk Ko Kráig, hogy egy újabb pihenőt tartsunk. A sziget homokos partja tele volt hatalmas törött csigaházakkal. Azt hiszem, ehető csigák lehetnek, mert a legtöbb meg volt égve. Találtunk teknőspáncéldarabokat is a homokban, gondolom, ők is úgy végezték, mint a csigák. Ko Kráról a parttal párhuzamosan úszva indultunk a következő szigetre, aminek még neve sincs. Pont olyan messze van a parttól, mint Ko Kra, csak kb. 700 méterrel arrébb. A kettő között meg egy hosszú korallzátony van, ami végig gyönyörű. Az úszás nem volt túlzottan kimerítő. Búvárszemüveggel meg pipával nem kellett a víz felett tartani a fejünket, csak lebegni, és lagymatag lábtempókkal hajtani magunkat. A víz elég meleg ahhoz, hogy órákig ellegyen benne az ember anélkül, hogy fázni kezdene. Mi is legalább egy órát töltöttünk azzal, hogy átlebegjünk a korallok felett. A partra úszva aztán visszasétáltunk a kiindulási helyünkre, ahol két dologra döbbentünk rá. Egyrészt arra, hogy összesen legalább négy órát töltöttünk a víz tetején lebegve, másrészt arra, hogy ez az idő bőségesen elég volt arra, hogy leégjünk. Utóbbi miatt le is mondtunk a további úszkálásról. Helyette csendespihenőt tartottunk. Vacsora után újra kivonultunk naplementét nézni. A mai kicsit jobban sikerült. Az út