Oldal.Info
48315 km, Krabi
Reggeli után néztünk, és végül egy pékségben kötöttünk ki, ahol kövér európaiak falatozgattak egy-egy sütikét. Mi rögtön kértünk pár fánkot, meg ezt-azt a jeges kávé mellé, de csak a felét kaptuk meg. Azt hiszem, nincsenek hozzászokva a nagyobb mennyiségekhez, szólnunk kellett még egyszer. Egészen jóllaktunk csokis fánkokkal, meg banános muffinokkal. A kikötő felé vettük az irányt, ahol a csónakosok azonnal le is csaptak ránk. Végül beadtuk a derekunkat, csak előbb még visszaszaladtunk a szállodába, hogy vételezzünk törölközőt meg fürdőruhát, mert azok nélkül mégsem igazi a strandolás. A longtail boat a parttól jó messze rakott le, ugyanis olyan sekély volt a víz, amiben nem tudom, milyen hajó megy el, de ez biztos nem. Kisétáltunk a partra, majd rögtön át a félsziget túloldalára, ahol állítólag jobb a strand. Körben itt is meredek karszthegyek vannak, nem véletlen járnak ide sziklamászók is tömegével. Írja is az útikönyv, hogy ez a sziklamászók paradicsoma. Alapvetően csak mászókat láttunk, paradicsomot nem. G szerint azért másznak, mert fent van a paradicsom. Van benne valami. A strand a túloldalon valóban jobb volt, de még mindig messze volt a tökéletestől. A táj ugyan gyönyörű, de nehéz fürdeni, mert a víz ötven méter után is csak térdig ér. Ott is inkább érdemesebb belefeküdni, mert sziklássá, kagylóssá válik a talaj, ami nem kedvez a lábaknak, még akkor sem, ha úszik az ember, mert úgy jár, mint G, aki a térdét horzsolta le. Kis pilledés után aztán felpakoltunk és átmentünk egy másik strandra, ami egy öböllel arrébb volt. Na, ez már más volt. Semmi iszap meg szikla, csak homok, körben meg hegyek. Roppant előrelátásomnak köszönhetően egy barlangban telepedtünk le, mondván ott mindig lesz árnyék. Tulajdonképpen nem is barlang volt, hanem a felettünk tornyosuló hegy hajlott a tenger felé. A kihajló szikláról meg termetes sztalagtit lógott, néha egy-egy csepp vizet cseppentve a lent fürdőzők fejére. Szóval igazán romantikus kis hely volt, még úgy is, hogy közel sem csak a miénk volt. Sajnáltuk, hogy nem ide jöttünk rögtön, de hát nem egyszerű az utazó dolga sem, bármennyire is úgy tűnik. Fél ötig teljes erőből lazítottunk, aztán visszaballagtunk a csónakokhoz, mert ötkor ment az utolsó csónak. Nem volt túl nagy tolongás, összesen négyen voltunk a csónakban. Természetesen most is be kellett gázolni, aztán valahogy bemászni, mert a víz továbbra is sekély volt. Persze az ötcsillagos szálloda vendégeit nem lehet megkérni, hogy akkor most ugorjanak a vízbe és séta, így őket traktorpótkocsin vitték ki a csónakokhoz. Krabiban megbeszéltük az utastársainkkal, hogy együtt kimegyünk az éjszakai piacra vacsorázni. Így is lett, majd utána még bevásároltunk némi sört a sarki boltban és a szobánkban beszélgettünk. Az út