Emlékképek a Katonában - Kiállítás nyílik Koncz Zsuzsa képeiből

2013. február 7. 9:03, szinhaz.hu

Katona30 - Emlékképek címmel februártól látható a Fugában az az egyedülálló kiállítás, melyen a tavaly elhunyt kiváló színházi fotós, Koncz Zsuzsa képeiből, valamint a Katona elmúlt három évtizedének színpadi rekvizitumaiból, emlékezetes kelléktárgyaiból és jelmezeiből láthatnak válogatást az érdeklődők. A tárlat kurátora B. Nagy Anikó művészettörténész. Katona30 – Emlékképek: A Katona30 – Emlékképek kiállítás nyilvános megnyitóját február 13-án, délután 5 órakor tartja Koltai Tamás színikritikus, a Színház és Filmművészeti Egyetem tanára. A kiállítás záróakkordja március 23-án este 6 órától egy árverés lesz, ahol Winkler Nóra közreműködésével a látogatók a kiállított tárgyakra licitálhatnak és a Katona történetét meghatározó egy-egy tárgyi emlék boldog tulajdonosai lehetnek. A színház az aukcióból befolyó teljes összeget ifjúsági színházpedagógiai programjának támogatására fordítja. A kiállítás február 14. és március 23. között 10 és 21 óra között látogatható a FUGA-ban, a nyitva tartás a FUGA rendezvényeihez igazodva változhat. Koncz Zsuzsáról saját szavaival: – Hogy lett fotós? − Gimnazista koromban a villamosmegállóban, ahonnan indultam az iskola felé, volt egy kicsike könyves pavilon. Megláttam a kirakatában egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy Riportfényképezés. Írta: Escher Károly. Megvettem – így kezdődött. − Tehát a fotóba szeretett bele előbb, nem a színházba. Hogy lett színházi fotós? − Úgy, hogy nem lehettem sportfotós. A Képes Sportnál próbálkoztam, ahol a főszerkesztő azt mondta, képtelenség, hogy egy nő sportfotós legyen, mert mi van, ha be kell mennie a focisták öltözőjébe? (nevet) Semmi: az ember kopog és bemegy. De akkor még nem mertem ezt kimondani; egyébként valószínű, hogy nem ez volt az igazi ok. Hogy színházi fotós lettem, a véletlenen múlt. A Film Színház Muzsikánál üresedés volt, így jelentkeztem a nemrég kinevezett főszerkesztőnél azzal, hogy szeretnék ott dolgozni. Szabadúszó voltam − ami ma már általánosnak nevezhető, de akkor még ritkaság volt −, és nagyon nehéz volt bekerülni ebbe a szakmába; a főszerkesztő azt válaszolta, hogy próbáljuk meg. Úgyhogy egészen a lap megszűnéséig ott dolgoztam. A folytatás itt elérhető.

Tovább a teljes cikkre...

Keresés