Erőfitogtatás, banán western - A Brothers a Trafóban
Erőfitogtatás, játék, szaunázás, banán western. Fehér Ferenc Brothers című előadásában (Trafó, február 14-15.) négy testvér, vagy talán négy gyerekkori jó barát méri össze az erejét, harci kedvét, hogy aztán eldönthetetlen legyen kié is a győzelem. A tavaly májusban már bemutatott produkció négy szereplője közül kettővel, Fehér Ferenccel és Szitás Balázzsal Kovács Gabi beszélgetett a Trafó blogján. Az interjú a Trafó blogon jelent meg: - Rendhagyó körülmények között született meg a Brothers, pontosabban a darab néhány jelenete. Részt vettetek Brad Pitt World War Z című filmjének magyarországi forgatásán, és úgy tűnik, kicsit hosszúak voltak a szünetek… Sz.B - Valóban sok időnk volt, és Ferenc improvizálni kezdett az egyik szünetben, ez inspirálta végül is magát a darabot. F.F. - Ezt az előadást apró kis mozaikokból raktuk össze. Nagyon szeretek képekben gondolkodni, majd a különböző részeket egymáshoz passzítani. Valahogy úgy alakult, hogy mindegyik jelenetnek lett egy általunk kitalált neve, így az egyik a „terminátoros” címkét kapta. Vártuk a következő forgatási jelenetet és közben úgy, ahogyan voltunk, zombi ruhában és teljesen elmaszkírozva kicsit szórakoztunk Gyurkával (Tr. Szabó György). Elég durván néztünk ki, jól odacsaptuk egymást a falhoz, nagyon éles váltású, szaggatott mozdulatokkal játszottunk, többen azt hitték, hogy betanult koreográfia szerint mozgunk, és hogy ez is része a filmnek. Gyurka például így került az előadásba. Szóval ebből az erős energiájú adok-kapokból indult a Brothers története. Sajnos Brad Pitt nem látott minket így, ha látott volna, akkor valószínűleg már nem itt lennénk. - Sokféle filmszerű jelenetet szőttetek bele még az előadásba; hol szaunában beszélgető, kicsit nagyzoló férfiakat látunk, máskor egy westernbe csöppenünk. F.F. - A szauna részben férfiak diskurálnak erről-arról, egymás között magánügyekről, de közben hülyéskednek is, úgy, mint a gyerekek a fürdőszobában. Aztán hirtelen váltás, és a szereplők szoborrá merevednek. Ezt a kötetlenséget, a szauna hangulatát szerettem volna összemixelni a fegyelmezett élő szobrokkal. Sz. B. - A western jelenet, amit banánosnak hívunk Teheránban született. Kint voltunk egy hónapot és esténként nem mentünk le az utcára, mert veszélyesnek tartottuk, így filmeket néztünk vagy játszottunk, mozogtunk. Láttunk egy különös mozit, amiben a főszereplő férfi hihetetlen magabiztossággal forgatta a fegyvereket. Ezt a pillanatot ragadtuk meg, csak mi banánt használtunk, és fogtuk egymásra fenyegetően. F.F. Nem könnyű ezt még banánnal sem megcsinálni, azt hiszem, még dolgoznunk kell rajta. - A szereplők testvérek vagy szoros gyerekkori barátok, mit kell róluk tudni? Sz.B. - Igen barátok, de nem haverok. Gyerekkori jó barátok talán. F.F. - Igen érezhető, hogy nagyon intenzív a kötelék közöttünk, de a sok hasonlóság ellenére mégis különbözünk. Balázs például a leggyengébb, a legelesettebb, olyan, mintha a kisöcsénk lenne. Gyurka, ő a legidősebb, maga a nyugodtság, és ez nem véletlen, hiszen évek óta Tai Chi-zik. Ákos (Dózsa Ákos) pedig nagyon puha mozdulataival, rugalmasságával, a bevállalós, játékos brother figuráját alakítja. - És Fehér Ferenc milyen? F.F. – Na, erről nehéz beszélnem. Mindent érzek, látok a színpadon, tudom, hogy min megyek keresztül, de hogy milyen vagyok, erről nem szoktam gondolkodni. - Mindenki a saját magát formálja meg az előadásban? F.F - Igen, úgy gondoltuk, hogy mindenki a saját természetéből, habitusából építi fel a karakterét. - Tavaly májusban játszottátok a Brothers-t itt a Trafóban. Szerettek kísérletezni, új dolgokkal kiegészíteni a régebbi előadásokat. Változott ez alatt az egy év alatt a dramaturgia? F.F. - Bár óhatatlanul is mindig vannak elmozdulások, új ötletek, mégis szeretem megőrizni azt, ami már elkészült. Mivel én rendezem a darabot és találom ki a koreográfiát, sokszor el is veszek a munkafolyamatban, ilyenkor kell egy külső szem, egy precíz munkatárs, aki visszarángat. Szükségem van a többiek visszajelzéseire, többek között így tudom megőrizni a darab eredeti struktúráját. Sz.B. - Bár a mozdulatok ugyanazok maradnak a megszabott keretek között, de a felfedezés, a kísérletezés folyamatosan jelen van a próbák alatt. Újból felfedezzük egymást, ráismerünk egy-egy közös szituációra, aztán ezeket az élményeket átformáljuk és beillesztjük az előadásba. A Brothers története is hullámzik, de mivel nincs benne improvizáció, így nem változtattunk rajta, ez egy kidolgozott darab. A Brothers egy könnyedebb előadás, négy fiú játszik a színpadon, véresen komolyan harcolnak egymással szinte mindenért. Ez egyszerre tragikus és vicces is. Kívülről jól látszik, valójában nincs igazi tétje az izmozásnak, ez a vetélkedés nem élet-halál harc. Az előadást most beválogatták az Aerowaves fesztiválra is. Húsz ország szakértőiből álló zsűri szelektálja ki ilyenkor a legjobb előadásokat. Körülbelül 430 jelentkezőből választottak be minket a legjobb húsz közé. Idén Zürichben tartják a neves fesztivált, de megyünk másfelé is, Ljubljanába és Ausztriába szintén. Szinte többet vagyunk külföldön, mint itthon. Szeretik ezt a nyers, zsigeri világot, ráadásul ebben az előadásban valami mindig történik, mindenki megmutatja a saját oldalát és ez jó. Kiderül, hogy ki honnan jött, ki miben erősebb. A PRODUKCIÓ FEBR. 14 - 15.-én LÁTHATÓ A TRAFÓBAN!