120 éve született az operett nagyasszonya - Honthy Hanna
1893. február 21-én született Honthy Hanna Kossuth-díjas színésznő. Nagyszerű alakításai, csodálatos énekhangja és tánctudása, magával ragadó színpadi megjelenése hamar a közönség kedvencévé tette a színházak nagyasszonyát, aki ezt a címet haláláig, sőt még azon túl is megőrizte. Hügel Hajnalként anyakönyvezték, apja nyomdász, anyja varrónő volt. Kislányként az Operaház balettiskolájába járt, emellett gyermekszerepekben lépett föl. Színi mesterséget Rákosi Szidinél, éneklést a világhírű tenorista Anthes Györgynél tanult. Pályafutását Hajnal Hajnalka néven a Népoperában kezdte, majd vidéki társulatoknál játszott. Huszonhét évesen szerződött Pestre, szubrettként került egy színpadra Fedák Sárival, aki a nála jóval fiatalabb pályatársban - joggal - riválisát látta, s alaposan megkeserítette életét. A szubrettből így is primadonna lett, s bár aratott sikert prózai színpadon is, évtizedekig a daljátékok és operettek ünnepelt sztárja maradt. 1949-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, de ekkor már túl volt az ötvenen, így búcsút kellett mondania a hagyományos primadonnaszerepnek, nem sokkal később nyugdíjazásának gondolata is felvetődött. Az államosított operettszínház első igazgatója, Gáspár Margit azonban mást gondolt: javaslatára az 1952 végén bemutatott Lehár-operettben, a Luxemburg grófjában a szövegkönyvet átigazító Békeffy István és Kellér Dezső főszereplővé léptette elő a Honthy által alakított előkelő viselkedésű félvilági kerítőnőt, Madame Fleuryt. A színésznő e szerepkörben megújult, s még huszonöt évig színpadon maradt. Sőt, ezután aratta legnagyobb sikerét a számára átírt Csárdáskirálynő Cecíliájaként. A többször is felújított operettet nem lehetett levenni a műsorról, a társulat külföldön is sokat turnézott vele. A moszkvai fellépés színháztörténeti eseménnyé vált: az egyébként is operettkedvelő moszkvaiak körében az előadás hatalmas sikert aratott, amikor a tévé élőben közvetítette a produkciót, az utcák kihaltak, a nézőtéren pedig ott ült Nyikita Hruscsov pártvezető is. A primadonna szinte minden jelentős operett főszerepet eljátszott. Fényes Szabolcs neki írta első zenés darabja, a Maya címszerepét, Lajtai Lajostól jutalomjátékként kapta a Három tavasz című operettet, a háromgenerációs szerepben az életét játszhatta el. Lajtai az Én mamám című dalt is Honthynak írta. Ragyogó színpadi jelenség volt, magas fokú mesterségbeli tudással és színészi képességgel, légkört teremtett, betöltötte a teret. Egész életén át hihetetlen önfegyelemmel csak a színházra, a fellépésre koncentrált, legendák szólnak fegyelméről, szigoráról. Hetvenéves korában is énekórákra járt, s még nyolcvanévesen is fellépett, a jutalomjáték természetesen a Csárdáskirálynő Cecíliája volt. Utánozhatatlan marad, ahogy Honthy Hanna az édeskés mese és a keserű valóság közötti hangulatot kifejezte, ahogy eljátszotta az operettes stílust, miközben ironizálva kikacsintott, megteremtve az álom és a valóság közötti harmóniát. A mindenkori politikai hatalom támogatta a műfajt és kiváló képviselőjét, mert feledtetni tudott, a közönség pedig esténként tombolt. Filmben keveset szerepelt, 1941-ben a Régi nyárban korábbi színpadi sikerét elevenítette fel, játszott a Déryné (1951), a Díszelőadás(1955) és a Bástyasétány '74 című alkotásokban. Honthy Hanna a magyar színházi élet nagyasszonya vagy ahogy a színikritikus Molnár Gál Péter nevezte: a színházi élet Első Hölgye volt. 1950-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, s ugyancsak 1953-ban kapta meg a Kossuth-díjat. Honthy Hanna 1978. december 30-án Budapesten hunyt el. Honthy Hanna főbb szerepei: Médi (Schubert–Berté: Három a kislány); Királyné (Szirmai A.: Mézeskalács); Kőrösházy Ilona (Lehér F.: Cigányszerelem); Friderika (Lehár F.); Antónia (Huszka J.: Mária főhadnagy); Anna nagyhercegnő (Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő); Hansi (Lajtai L.: Három tavasz); Juliette, Mme Fleury (Lehár F.: Luxemburg grófja); Csárdáskirálynő, Cecília (Kálmán I.: A csárdáskirálynő). – Ir. Molnár Gál P.: H. H. (1967); Gál Gy. S.: H. H. – Egy diadalmas élet regénye (1973). Forrás: MTI, mek.oszk.hu