"Ha tudunk nevetni, nincs baj” - Bodnár Erika a Magyarmesékről

2013. február 22. 7:03, szinhaz.hu

Múlt héten mutatta be a Katona József Színház a Magyarmeséket Bodnár Erika előadásában. Mosonyi Aliz néhány soros történetei ötvözik a hagyományos magyar mesei világot napjaink valóságával. A Katona blog a színésznőt kérdezte az estről. "Volt egyszer egy jósnő, aki mindent látott, a múltat és a jövőt, látott előre is meg hátra is, és volt egy nagy ceruzája, azzal írta le a jóslatait, nem kellett radírozni soha semmit, amit leírt, az úgy volt. Mindenki hozzá ment, őt kérdezte, és így a magyarok is elmentek egyszer hozzá. Ő megnézte őket, aztán fogta a ceruzáját, és leírta nekik a múltjukat, a jövőjüket és még egy tortareceptet is. Ezt ingyen adom hozzá, mondta. Legalább egyetek egy jót" - így szól egy mese a százból. Miben más ez a Magyarmesék-előadás a tavalyi évadban bemutatott felolvasóesthez képest? Bodnár Erika: Formailag annyiban különbözik, hogy a meséket természetesen megtanultam. Többnyire egy széken ülve mondom őket. A díszletet Medve Zsuzsi tervezte, aki a Mosonyi Aliz-könyvnek is az illusztrátora. Olyan jó, hogy ezek között a rajzok között ülhetek... minden meséhez van egy rajza Zsuzsinak. Ezek olyan egyszerűen kedvesek és bolondok, sok mindent elmesélnek, ha az ember jól megnézi őket. Az emberek biztosan ismerik a Mosonyi Aliz által írt Mosó Masát, de kell, hogy tudják, ez a csodálatos ember felnőtteknek is tud mesét írni. Az Örkény Egypercesek óta nem születtek ilyen rövid, érdekes, finom humorú történetek. Ezek a szösszenetek éles szemmel és pontosan láttatják ezt a kort, amiben élünk. A hangvételük lehetne durva is, de ezek a szövegek olyan bölcs iróniával látnak rá a dolgokra, hogy az ember bizony néha elszégyelli magát. Nevet és közben szégyelli magát, mert magára ismer. Ami nagyon fontos, hogy amíg tudunk magunkon nevetni, addig nincs nagy baj. Milyen képet festenek ezek a szövegek a magyarokról? Bodnár Erika: Egyrészt nagyon lehangoló képet. A szövegekben benne rejlik az összes hibánk, a nagyképűségünk, a kivagyiságunk és az, hogy általában azt gondoljuk, ha elmondjuk magunkról, hogy magyarok vagyunk, lényegében már mindent elmondtunk. Elmondtuk, hogy mi vagyunk a világmindenség ,,hovanetovábbja”, hogy magyarnak lenni az egy külön fogalom. Az írásokból pedig kiderül, mekkorákat bukik az ember ezzel a mentalitással, a magyarkodással, amikor csak erre apellál, amikor buta, tudatlan és abszolút nem érdeklődik, nem kíváncsi senkire, lenéz mindenkit, aki valamivel jobb nála. Mosonyi Aliz leleplezi, hogy mindig van valami nagyon rossz és ócska fegyverünk azok ellen, akik többre képesek, mint mi. Ahogy jövök be a színházba, sokszor az élettől is elmegy a kedvem, olyanokat hallok az emberektől a villamoson és az utcán. Mosonyi Aliz ezt mind látja és tudja. Azért szeretem őt, mert úgy képes elmesélni ezeket a történeteket, hogy a végén mégis egy jót röhögök. Mi volt a koncepció a mesék válogatásánál? Bodnár Erika: Azokat a meséket választottam ki, amelyeket el tudok úgy mondani, hogy azonosak maradjanak a leírt gondolattal. Nehogy Aliz forgolódjon álmában, milyen rosszul értelmeztem a meséket. Szerettem volna, hogy minél színesebb, változatosabb legyen a válogatás és hogy a nemzeti hősöktől az egyszerű emberekig, a külföldiektől az ősmagyarokig mindenkiről szó essen. Kiknek ajánlja az előadást? Bodnár Erika: 15-16 éves kortól ajánlom, felső korhatár nincs. Mindenkinek ajánlom, aki képes nevetni saját nemzete tökéletlenségén, és szeretne egy kellemes órát eltölteni szellemesen, okosan és jókedvűen. Az interjút készítette: Fullár Fanni Forrás: katona.postr.hu

Tovább a teljes cikkre...

Keresés