"Nagyon kell szeretni a színészeket" - a szolnoki színház súgója mesélt
Hatvani Margittal, a szolnoki Szigligeti Színház súgójával készített inerjút a Magyar Játékszín. Szemléztük. A Magyar Játékszín cikkéből: "1962-ben kerültem a Madáchba, pont ötven éve. Először beprotezsált Gábor Miklós Fischerhez, a beszédtechnika tanárához, akivel a Hamlet-re készült. A főiskolán később indult ilyen képzés és bejártunk színház-és drámatörténet órákra, beszédtechnikára, illetve a főiskolások vizsgaelőadásain súgtunk. Én pedig, ezek mellett, a Madáchban súgtam különböző darabokat" - mesélte Hatvani Margit, aki korábban táncosnő volt, de egy baleset miatt pályamódosításra kényszerült. A Madáchról: "A legszebb húsz év volt az életemben, imádtam ott dolgozni. Az első súgásom a Both Béla rendezte Remarque Az utolsó állomását 1962. augusztus 24-én kezdtük próbálni, Tolnay Klári, Gábor Miklós, Ajtay Bandi bácsi és még sokan mások szerepeltek benne. Nekem gombóc volt a torkomban a meghatottságtól. Tolnay Klári volt olyan kedves, hogy a közeli a presszóban meghívott egy kávéra, és azt mondta, hogy ne tiszteljem őket ennyire, mert ők is tudnak csúnyán beszélni. Aztán mondott is valami csúnyát, amivel sikerült feloldania, és onnantól kezdve tudtam a munkámra figyelni" - emlékezett Hatvani Margit. Fotó: szigligeti-szinhaz.hu A súgás ars poeticája: "Nagyon-nagyon kell szeretni a színészeket, mert ők a lelküket vetkőztetik le a színpadon, és teszik ki a nézők elé. Ez óriási dolog, amit én különösen csodáltam mindig, hiszen amikor a táncos karrierem kettétört, akkor én is próbálkoztam azzal, hogy nem a súgást választom, hanem a színészetet – de nem ment. A Bástyasétányban játszottam a régész lányt, de nagyon idegenül éreztem magam a színpadon" - mesélte Hatvani Margit. "Szóval én nagyon szeretem a színészeket. A legjobbak – az igazi tehetségek – olyan pőrén állnak a színpadon, hogy az szinte hihetetlen. Jó látni, amikor nem X.Y.-ok vannak a színen, hanem a színész, testesül-lelkestül. Jó látni, ahogy a művész építkezik a próbák alatt vagy, amikor valamit felragyogtat a saját életéből, abban a néhány percben a színpadon: az egy csoda" - árulta el a súgó. A teljes interjú itt olvasható.