Kern András: 'A színészet visszaszorult a színházakba'

2013. március 3. 19:00, szinhaz.hu

Nem a kis tehetségeket szereti, hanem a nagyokat, érdekli, milyen nyomot hagy maga után az emberekben, vállalja érzelmességét, s azt is, hogy betegségekor megijedt a haláltól. Kern András a Dunaújvárosi Hírlapnak adott interjút. Szemléztük. A Kossuth- és Jászai Maridíjas, kiváló és érdemes művész nemrég a Veszprémi Petőfi Színházbanlépett fel. A Lövölde tér című koncertje kapcsán elmondta, dalai hozzászólások a világhoz. “Nagy és érdekes találmány a dal, három-négy percben elmondhatóak súlyos dolgok. (…) Arról tudok mesélni, ahogy látom a világot. Nem politikailag, hanem hétköznapian. Mitől szép egy lány keze, miért telefonálunk valakinek, milyen a szerelmes ember, emlékszik-e a régi jégpályára... Ezek pedig elérik az embereket. Sokszor mondták nekem, tudja, én úgy ismertem meg a feleségem, hogy ön egy kockás sálról énekelt, én pedig elküldtem neki egy olyan sálat a dalával együtt” – fogalmazott Kern András, akit arról is kérdeztek, mennyire tartja magát érzelmes embernek. “Érzékeny voltam én mindig, csak kicsit tagadtam. Féltem vállalni így magam, nem szerettem volna szentimentálisnak tűnni, mert azt pejoratívnak gondoltam, túl érzelgősnek sem akartam látszani. Így ezeket eltartottam magamtól, s lehet, ezért sem tűntem érzelmesnek. Ez amolyan "álkép", így alakult ki, de ez a korral javult” – mesélte Kern, akit betegségéről is faggattak. Elárulta, már nem nézi olyan bohémen a világot, mint régen, de ez nem a betegség miatt alakult így. “Öregszünk, változik a világ, s ez a világ nekem annyira nem tetszik. Ha az 1970-es években lettem volna annyi idős, mint most, akkor talán nem zavart volna, hogy mennek az évek. Ma kevésbé van rangja, megbecsültsége a színésznek. Abban az időben a televízióról azt tartották, az egy kulturális közvetítő eszköz, azt gondoltuk fiatal színészként, a doboz azért van, mert ez egy útja a színészetnek. Megismerhetnek bennünket. Mostanra megváltozott minden. A színészek közül alig szerepel valaki a tévében, akkor is beszélgetni, meg főzni hívják az embert. Filmek nem készülnek, sőt, ma már úgy keresnek szereplőket műsorokhoz, hogy amatőrök jöjjenek. A színészet visszaszorult a színházakba. Ezért, aki tud, az a három, elmegy valamilyen showműsort vezetni” – vélekedett a színész. Példaképéről, Latinovits Zoltánról is szót ejtett. “Róla mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nagyon rendes színész, tisztességes, jó fiú volt. Belerúgott kollégákba, ártott sok embernek, ivott, balhézott. Ám, amikor próbált, vagy játszott, az valami csoda volt. Ha az ember nézte őt, tudta mi a különbség a kis tehetség és a nagy tehetség között. Ezért én nem a kis tehetséget, hanem a nagyot szeretem és keresem mindenben. (…) Szerintem az ember fiatalon főként azért választja ezt a pályát, hogy a nőknek tessen. A szex mozgatja ekkor a világot, a csajoknak lehet imponálni, hogy valaki színész, fönt van a színpadon, ismert és népszerű. Hosszú ideig megy ez, aztán az ember elkezd gondolkodni, milyen nyomot hagy maga után az életben és ez lesz a hajtóerő” – fejtette ki Kern András.

Tovább a teljes cikkre...

Keresés