A láthatatlan kéz - Németh Virág dramaturg válaszol
A színház olyan szakma, amelynek csak a látható szereplőit jegyzi meg a közönség. Pedig a háttérben nagyon sokan dolgoznak azért, hogy amikor felgördül a függöny, minden tökéletes legyen. Hogy mi a feladata egy dramaturgnak, arról Németh Virágot kérdezte Bera Linda. Mióta dolgozol a kecskeméti Katona József Színházban? Ez a második évadom Kecskeméten. A gyakorlatot a Nemzeti Színházban végeztem, még Jordán Tamás igazgatósága alatt. Azután szabadúszó lettem, majd Kaposváron dolgoztam. Itt, Kecskeméten egyből a mélyvízbe dobtak: gyors egymásutánban négy produkcióban vettem részt a 2011/2012-es szezonban. Az idei évadtól már nagyobb feladatokat is rám bíztak, úgy érzem, elindult egyfajta bizalom az irányomban. Hogyan magyaráznád el, mivel foglalkozol? Azt szoktuk mondani: a dramaturg akkor végzi jól a munkáját, ha senki sem veszi észre, hogy dolgozott. A legfontosabb feladatom a szövegkönyvek létrehozása, amikor a rendezővel egyeztetve az ő koncepciójához alakítjuk a színdarabok szövegét. Én azok közé a dramaturgok közé tartozom, akik szeretnek húzni, vagyis arra törekszem, hogy minél rövidebb, lényegre törőbb legyen a textus. Előfordul, hogy komolyabban is hozzá kell nyúlni az eredeti műhöz, így volt ez az idei évadban Shakespeare: A vihar című darabja esetében, mivel Bagó Bertalan elképzelése rendhagyó szövegkönyvet igényelt. Emellett én készítem az előadások ajánlóit, valamint a műsorfüzetek szövegét. Élő szerzővel nehezebb együttműködnie egy dramaturgnak? Igen, hiszen ha valaki megír egy darabot, akkor valószínűleg erősen él benne egy kép arról, milyen lesz a mű a színpadon, milyenek az egyes szereplők, ki hogyan beszél. Ám minél több rendezőhöz, színészhez kerül a szöveg, annál inkább módosul. Nekem, mint dramaturgnak fel kell oldanom az eredeti elképzelés és a rendező tervei között húzódó ellentéteket. Szerencsére ezen a téren eddig csak jó tapasztalattal rendelkezem, azok az élő szerzők, akikkel együtt dolgoztam, elfogadták a változtatásokat. A szövegkönyvek megalkotása során figyelembe veszed, hogy ki játssza majd az adott szerepet? Nekem elsősorban a rendező elképzeléseit kell megvalósítanom, de gyakori, hogy a színészek alkatához, adottságaihoz fazonírozzuk a dialógusokat. Ehhez fontos, hogy megfigyeljem, és jól ismerjem a színészeket, tudjam, kinek mi áll jól a színpadon. Nagyon jó példa erre a Lesz vigasz? című előadásunk, amelyhez úgy írtam meg a szöveget, hogy már egy éve itt voltam, és sok időt töltöttem el a művészekkel. Láttam őket több előadásban, megismertem az egyéniségüket. Hol ér véget dramaturg munkája? A munka számomra jóval a próbafolyamat előtt kezdődik, de hogy mikor ér véget, az attól függ, a rendező meddig tart igényt a segítségemre. Van, akinek fontos, hogy több próbán is részt vegyek, és folyamatosan finomítsuk a szöveget. Dolgoztam olyan produkcióban, amikor a példány elkészítése után már egyáltalán nem volt rám szükség, és az ellenkezőjére is akadt példa, amikor még a premier után is módosítottunk a szövegen. Ez utóbbi eset azonban nagyon ritkán fordul elő: a főpróbahéten vagy azután csak akkor változtatunk, ha az elkerülhetetlen. Az idei évadban mely előadásokhoz készítettél szövegkönyvet? A Lesz vigasz? mellett én készítettem Kaffka Margit Hangyaboly című regényének színpadi adaptációját. Szintén komoly feladat számomra a Mátyásmese, avagy hogy került álruha a királyra? című mesejáték, amelyet szerzőként jegyzek. A Mátyás mese ötletgazdája Cseke Péter igazgató úr volt, az apropót pedig Hunyadi Mátyás születésének 570. évfordulója adta. Miből indultál ki a mesejáték történetének megalkotásakor? Korábban már írtam mesét bábelőadáshoz, de ilyen nagy lélegzetű művet még nem. Az előkészítő munka során rengeteg Mátyás királyról szóló könyvet elolvastam, mert tudtam, hogy közismert történetekből, legendákból szeretnék kiindulni. Elővettem gyermekkorom egyik kedvenc mesekönyvét, Szép Ernőtől a Mátyás király tréfáit, valamint Komjáthy István Mátyás mondák könyvét is. A mese cselekményének megalkotása közben folyamatosan egyeztettem a rendezővel, Porogi Dorkával. Először mindkettőnk fejében jóval több történet forgott, majd a közös munka során kialakult: melyek azok a szituációk, meseelemek, amelyek mindkettőnknek tetszettek. Végül csak ezeket tartottuk meg. Miről szól a Mátyásmese? Arra keresi a választ, miért bújt álruhába Mátyás király? A mi történetünk szerint rosszul érzi magát a királyi udvarban, mert nincs háború, ami lefoglalja, és furcsábbnál furcsább alakok érkeznek hozzá, akik csak bosszantják. Ezért határozza el Mátyás, hogy álruhában járja az országot. Ám nem túl ügyes a rejtőzködésben, mert mindig felismerik, de az is előfordul, hogy ő maga fedi fel kilétét. A meséből kiderül, miként jut el odáig, hogy mégiscsak király akar lenni, törődni akar az országával és igazságos uralkodó szeretne lenni. Az előadásban a gyerekeket is bevonjátok a cselekménybe? Még tart a próbafolyamat, ahol ezt a lehetőséget is megvizsgáljuk. A mesejátékunknak van egy narrátora, aki bizonyos pontokon interaktívvá teheti az előadást, de a történet nem feltétlenül igényli, hogy bevonjuk a nézőket. Reméljük, hogy a kicsiknek így is nagyon tetszeni fog. Szerző: Bera Linda / Kecskeméti Katona József Színház