Tolsztoj-műből rendez a Tháliában - Villáminterjú Koltai Róberttel
„A rendezői koncepciómban nincs semmi bonyolult: jól elmesélni a történetet” - mondja Koltai Róbert, aki új rendezésére készül. A Napló-szilánkok és a Jelenetek 2 házasságból sikere után Koltai Róbert új produkcióval készül. A Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonátája alapján készült darabot ismét rendezőként is jegyzi. A színpadon pedig ismét Gubás Gabi lesz a partnere… - Április 11-én mutatják be a Thália Mikroszínpadán a legújabb produkciójukat, a Végállomást, melyet B. Török Fruzsinával közösen állítanak színpadra. Ez már a harmadik közös munkájuk. Igen. Mi egy nagyon jó pillanatban találkoztunk B. Török Fruzsinával. Éppen letért a zenei pályáról és művészinterjúkat kezdett készíteni, így engem is megkeresett... Az interjú készítése során többször találkoztunk és szóba került, hogy nemrég jelent meg Móricz Zsigmond Naplója, aminek szerinte nekem való lenne. Kicsit később letett elém egy anyagot, aminek egy részét rögtön fel is olvastam és elképedve szembesültem azzal, hogy valóban olyan, mintha csak rám írták volna. Ebből lett végül a Napló-szilánkok. Ezt a Jelenetek 2 házasságból című, két egyfelvonásosból álló darab követte, ami az Asszony beleszól és a Rab oroszlán című Móricz művekből született – szintén Fruzsina keze nyomán. Ezt a darabot a Thália Színház már sajátjaként mutatta be a Mikroszínpadon. És ezekben a napokban már a harmadik produkcióra – a Végállomásra készülünk, ugyanott. - Ez a darab a Kreutzer-szonáta alapján készült. Az eredeti regény alapján készült a darab, aminek Végállomás lett a címe. Az alapjait Tolsztoj fektette le, de a végső változat Fruzsina dramaturgiai leleményességét dicséri… Ebbe tette bele a legtöbb eredeti gondolatot, hiszen például egy teljes szerepet – a nőt, akit Gubás Gabi fog megszemélyesíteni – ő maga hozott létre és krimiként írta át a művet. - Krimik esetén nem szokták felfedni előre a cselekményt, de azért lehet valamit tudni? Annyi azért elmondható, hogy a helyszín egy vonatkabin lesz. Ennek az előadásnak is Szlávik István a díszlettervezője, aki már a Jelenetek esetében is tökéletesen eltalálta az adekvát vizuális kifejezési módot. Tudni kell, hogy ez a színpadi tér – a Thália Mikroszínpada – nem alkalmas hatalmas mesebeli díszletek beépítésére, de talán szükség sincs rá. Ennek ellenére olyan nagyszerű megoldások születtek, amik tökéletesen érzékeltetik majd a korabeli szibériai expressz szalonkabinjának hangulatát. - Hol tartanak a próbák? A közepén vagyunk. Annyira magával ragad minket a szöveg, hogy legszívesebben minden alkalommal végigjátszanánk az egész darabot. Van két nagyszerű epizódszereplőnk – Mózes András és Hunyadkürti István, bár ők csak hétfőnként próbálnak velünk –, az összes többi részt Gubás Gabival kettesben játsszuk. - Könnyen egymásra tudtak hangolódni? Gabit főleg a színész-testvéremnek érzem, mert rengeteget tud az életről, amit csak nagyon komoly szerepek hozhatnak ki belőle. Én különösen arról vagyok ismert, hogy imádom a sorozatokat. Háromszázötvenszer játszottuk a Miniszter félrelépet, és csak azért maradt abba, mert Fehér Anna elment szülni. A Balfácánt pedig 17. éve játsszuk Kern Andrással, Józsa Imrével és Besenczi Árpáddal, túl vagyunk a 350. előadáson. Mióta a Jelenetekben együtt dolgozunk, számomra Gubás Gabi lett a női Kern András, akivel szeretek és tudok is együtt játszani. Egyszerűen letaglóz, hogy valaki ilyen alázatos tud lenni szakmailag. Ha mint partner mondok neki valamit, nem legyint rá, hanem feljegyzi és megfogadja a tanácsaimat. A mai napig meg tud lepni azzal a mély, átszellemült játékkal, amit a Jelenetekben nyújt. - Rendezőként mi az elképzelése a darabról? A rendezői koncepciómban nincs semmi bonyolult: jól elmesélni a történetet. Ha ez így sikerül, van katarzis és boldog emberek mennek haza a színházból, akik aztán küldik a következő nézőcsapatot. A nagy íróknak megvan az a tulajdonságuk, hogy nagyon aktuális történeteket tudnak írni, ezért nem is volt szükség arra, hogy aktualizáljuk a történetet. A végső élményhez természetesen hozzájárul a már említett Szlávik István és Szakács Györgyi zseniális munkája, akik a díszlettel és a jelmezzel szinte kortalanná teszik az előadást, a kor jellemzői azonban, amiben játszódik a történet megmaradnak. - Kinek ajánlja az előadást? Annak, aki kíváncsi a legszebb és legjobb dolgokra, amit a színház nyújtani tud, aki kíváncsi a színészet csodájára. Aki másfél órára szeretne kiemelkedni a hétköznapok gyötrő egyhangúságából, poklából – adott esetben egy másik pokolba, mert poklai vannak Móricznak és Tolsztojnak is, de olyan szépen vannak tálalva, hogy mégis kikapcsolódást jelent nézni. Kérdezett: Chernel Erika