"Goethe kifejezetten utálja a konfliktusokat" - Márton László a Faustról
A Katona József Színház kétestés Faust-előadása Márton László fordításain alapul. Az íróval a Magyar Narancs beszélgetett. A Magyar Narancs cikkéből: "A saját műveit sem tudja előre eltervezni az ember, azok is jönnek. A műfordítások is jönnek, de közben mégsem lehet eltekinteni valamifajta programszerűségtől. Kezdetben azért fordítottam, mert nem jelenhettek meg a saját írásaim, később meg már azért, mert szükségét éreztem, hogy párbeszédet folytassak más, többnyire régebben élt szerzőkkel, megismerhessem őket közelebbről, és kipihenhessem a saját munkáimat, hiszen fordítás közben nem kell kitalálni a cselekményt" - mesélte Márton László. Fotó: Berecz Valter, vasarnapihirek.hu "Goethével rengeteg probléma volt már a saját korában is. Például az, hogy nagyon sokáig élt, és ez alatt az idő alatt sokat változott ő maga is, meg a korszak is, amelyben élt, mégis megőrizte a személyisége folyamatosságát. Nagy hasznot hajtott az irodalomtudomány azzal, hogy ennyit sürgött-forgott Goethe körül, de Goethének igazából az tesz jót, ha egyszerűen olvassák, és őt magát, illetve a művét magát nézik a vele kapcsolatos előítéletek, rémhírek és kósza babonák figyelembevétele nélkül. Maga a Faust hihetetlenül eleven munka, rengeteg szubverzív energia van benne, rengeteg útmutatást és fogódzót ad annak, aki végig tudja követni. Rendkívül szabálytalan mű, hiszen keletkezése végigköveti Goethe egész életét. Goethe egészen fiatal volt, amikor az ötlet fölmerült, és óriási tehetség volt már akkor is, de nem volt még az a hatalmas szellem, akivé élete végén vált. Arra példa a Faust, hogyan tudja egy ember úgy beosztani az életét, hogy nem elfogy, nem elkopik, nem szétesik, hanem egyre több lesz, és rá tudja építeni az újabb eredményeit a régiekre. Goethe újabb és újabb nekigyürkőzéseiből - négyszer rugaszkodott neki a műnek, mire többé-kevésbé elkészült, jóllehet soha nem készült el teljesen - az derül ki, hogy pontosan látta a saját korát, a saját helyzetét, és ezen túlmenően az ember helyét a világban. És sok minden megváltozott ugyan, de az emberi természet meg az ember világban elfoglalt helye lényegesen nem. Ezt pedig ma is ki lehet olvasni a Faustból" - mondta a műfordító. Márton László elmondta, Schilling Árpád rendezővel és Bíró Bence dramaturggal hármasban elemezték a szöveget a próbafolyamat előtt. "Akkor azt mondta Schilling, hogy annyira drámaiatlan ez a szöveg, hogy színházi értelemben már roppant izgalmas. És úgy éreztem én is, hogy tényleg vannak színházilag nehezen értékesíthető szövegrészek, különösen a tragédia második részében, de már az elsőben is. Az első részben ilyen például a Walpurgis-éji álom című gnómagyűjtemény, ami nagyon erőltetettnek érződik úgy, ahogyan Goethe begyömöszölte oda. A második részben pedig ilyen majdnem az egész első felvonásnak a karneváli revüje, amely egyáltalán nem viszi előre a cselekményt, éppen ellenkezőleg: még mielőtt elindult volna a cselekmény, máris megakasztja, és igen nagy része van abban, hogy a Faust második részét olvashatatlannak szokás tartani. Schilling ezt úgy, ahogy van, kidobta. De nemcsak erről van szó, hanem például arról is, hogy nincsen cselekmény, a második részben már végképp nincs, Goethe kifejezetten utálja a konfliktusokat, amelyek amúgy éltetni szokták a drámai műveket, nem érdekli őt a jellem, végképp nem a jellem egysége és fejlődése. És ennek ellenére a jelenetek többségében roppant erős drámai feszültség érződik, ne kérdezd, hogy miért, nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak érzem. Ugyanezt érezte Schilling is, és erre próbált rájátszani, meg a mai magyar színház helyzetére, amikor megrendezte a két produkciót" - mesélte Márton László. A teljes interjú a Magyar Narancs nyomtatott számában olvasható.