Lesz még tavasza az európai civilizációnak?
Ellenforradalmárunk Párizs utcáit járja. Arcán alig titkolt döbbenet. Szereti a bort, de állapotán nem segít már néhány pohár Corton-Charlemagne. Letagadhatatlan civilizációs átrendeződés tanúja. Tudja, a történelem tovább halad a megszokott útján. Úgy néz ki, egyszer majd franciák nélkül. Európaiak nélkül. Lebontott templomok. Vadonatúj mecsetek. Bevándorlókkal szinten tartott demográfiai mutatók. Emberi jogi kategóriákba erőszakolt természetellenes magatartások. Így nem túl csinos az Egyház legidősebb leánya, noha még sosem volt rajta ilyen drága a viselet. A Szajna irányába siet. Pár perc múlva végre megpillantja a Sainte-Chapelle égbe törő vonalait. A kápolna a keresztény középkor lenyűgöző emléke. Ahogy hatalmas festett üvegablakain átszűrődik a fény, élénk színek közvetítik a szenvedés és szépség, kereszt és dicsőség kettősségét. Látogatónk első benyomása a teljes csodálat. Megérinti a csend mozdulatlan nyugalma. Nincs mit mondania, érzékeit egyszerűen hatalmába keríti a környezet hangulata. Szinte hallja, látja, érzi: Per crucem ad lucem. Mégis, hogyan alkothatott egy sötét kor ehhez hasonlót? [...] Bővebben!