Szépasszony újházi tyúktlan levese
Most fő a tűzhelyen az újházi tyúkhúsleves - tyúk nélkül, amúgy khm, khm, hogy is mondjam, szóval amúgy szépasszony módra. Úgy kezdődött, hogy reggel, kutyasétáltatás közben, az erdő szélén felfigyeltem arra, hogy egy helyen gyanúsan púposodik az avar .... nem kellett sokat túrnom, két gyönyörű, hatalmas, húsos, illatos, stb. stb kétspórás csiperke leskelődött ottan és várták, hogy még mielőtt a lemezeik megfeketednek, valaki észrevegye, megszánja és hazavigye őket. Ez egyébként teljesen váratlanul ért, ezek a gombák normális körülmények között május végén, június elején szoktak megjelenni - de hát ez a tél ugyebár messze volt a normálistól. Nno, hát az utolsó előtti pillanatban találtam rájuk, a lemezük már rózsaszín, de a kalapjuk még nem terült ki, súlyosak, illatosak. Ezeket a szuperlatívuszokat csak az érti, aki már életében legalább egyszer evett vadon termett gombát - a kétspórás csiperke ugyan pont úgy néz ki mint amit a piacon lehet kapni, de tömörebb, súlyosabb és nem utolsósorban nagyságrendekkel illatosabb és ízesebb. Két darab gomba persze nem túl sok, ráadásul túl aromás ahhoz, hogy mondjuk gombás tojás legyen belőle. Mondjuk egy gombával töltött csirke, vagy valami tejszines ragu, vagy leves, hmm, ez az, megvan!! Újházi tyúkhúsleves, azt fogok főzni velük, hát persze, teljesen kézenfekvő. Leveszöldség kell hozzá, zöldborsó, csigatészta, hm, jó lesz az, van otthon fagyasztott borsó, tészta is, leveszöldség is, hát csak valami fél bontott tyúkot kell vennem és összedobálni egy lábosba, felönteni vízzel oszt kész is van, pár száz forintból ehetek majdnem egy hétig. Gondoltam én. Gondoltam ezt mindaddig, amig meg nem láttam, hogy van a piacon zöldborsó. Az óriás hüvelyes fajta, az, amelyiknek nem csak a szemeit, de ahüvelyét is bele lehet főzni a levesbe. 798 ft kilója, hát fagysztottból biztos olcsóbb lenne, de a gomba ugye ingyen volt, szóval üsse kavics, megpróbálom. Vettem egy mély lélegzetet és kértem 10 dekát, majd megadóan vártam. Nem szakadt le a vásárcsarnok mennyezete, sőt, még a kofa sem nézett rám csúnyán, hanem belemarkolt a borsóba és egy kis zacskóban felcsapta a mérlegre. 8 db hüvely került a 10 dekába, hát az az én leveskémbe pont elég lesz. És ha már dőzsölök, akkor legyen bele pár szál spárga is, elég olcsó, 350 ft csomója. A fejéből majd készítek rakott spárgát, a szárát meg belefőzöm a levesbe, hm, nyamm, isteni lesz. Itt szakadt át a gát. Friss, illatos gomba, zsenge zöldborsó, spárga, eddigre már az orrlyukaim kitágultak és félig transzban, remegő orrcimpával jártam a piacot. 360 ft a bébirépa, ugyanannyi a csomóba kötött, kisujjnyi petrezselyem is, hÚúú de drága a primőr a fenébe is, egy cikk idei kelkáposzta, negyed karfiol. Fokhagyma van otthon, de vöröshagyma nincs. Félig öntudatlanul, szinte részegen, vagy még inkább csupasz ösztönlényként nyúlkáltam a zöldségek után. A kedves, paszternákot is áruló nénim nem volt kint de szerencsére otthon van még egy fél paszternák, az elég lesz. És igen, van már idei, pirinyó kis zeller is és el ne felejtsek venni egy paprikát, mert az is nagyon jó ízt ad a levesnek. És az egésznek a megkoronázásaként, ha már minden friss és zsenge, akkor vettem 20 deka újkrumplit, annak is 798 ft kilója, úgy látszik, ma ez a szerencseszám a piacon. És egy zsenge karalábé, egy vastag szelet a levesbe, a többit meg elrágcsálom amíg várom, hogy kész legyen az ebéd. Otthon aztán elkezdtem mosni, hámozni, kaparni, ledörzsölni, fejteni, rózsáira szedni, darabolni a zöldségeket. Amikor minden készen volt, elővettem a legnagyobb leveslábasom és csak akkor döbbentem rá, hogy hát igen, a fél tyúkot, ami ugyebár az újházi tyúkhúsleves egyik igen fontos hozzávalója lenne elfelejtettem beszerezni. Még szerencse, hogy a kutya pulykacombot kapott volna ... így aztán most lassú lángon szuszorog a tűzhelyen a pulykacomb egy kis darab orjacsont társaságában és várják, hogy a nagy tálnyi friss, zsenge zöldség újházi tyúkhúslevessé nemesítse őket.