Már megint búcsú :(
Sajnos mostanában a búcsúvacsora kezd a specialitásommá válni.Nagyon kedves barátaim vándorolnak ki vagy vissza Ausztráliába. Valószinűleg sok évig nem fogom őket viszontlátni.A barátok első ötlete egy bár volt, ahol úcsúzkodnánk, de én gyorsan mondtam, hogy sokkal kedvesebb hangulatosabb, ha nálunk a lakásban van.Hátra volt még a megnyugtatás, hogy nem, nem okoz nekem terhet, nem, nem okoz terhez az Uramnak sem. Nekem az a jó, ha én láthatok vendégül másokat.Ezután már csak ki kellett találnom, hogy mi is legyen a svédasztalon.Hogy idejében be tudjak vásárolni, elkészíteni, kitalálni valami nekik szóló kedvencet.Szerencsére én nem dolgoztam szombaton, ezért volt az egészre időm, miután kiderült, hogy mindenkinek csak a szombat este jó.A pár férfi tagja végül is könnyű eset volt, jó kis hagyományos magyar gyomor, a barátnőmet meg már egyszer elbűvöltem csirkemájjal.Ja, meg ami a legfontosabb volt szinte, vettem 10 dkg pepperoni, magyarul macskapöcs paprikát, mert a férfiember azt eszi szenvedélyesen. Utána meg majd gondosan eldugom, mert az én Uram halál beteg lesz tőle.Száz szónak is egy vége, a következők várták a vendégeket.svédgombazsidótojáskolbásszal töltött sertéscombmájpástétomjuhtúrós mártogatósAzért, hogy nehogy éhesek maradjunk, barátnőm is hozott egy teljes hidegtálat.:)Rajta, tormával töltött sonkatekercs, fasirtgolyócskák, kaszinótojás, szalonnába göngyölt csirkemáj, meg némi zöldség.Az ilyen vendéglátások mindig rejtélyek. Egyszerűen nem lehet kiszámolni. A családomban mindig először a svédgomba fogy el. Volt társaság, hogy a zsidótojás, mire odanéztem, már nem is volt.Most a juhtúrós mártogatós volt olyan, hogy gondoltam, már túlzás, nem is kéne, de végül megcsináltam. A buli végén egyszerűen rácuppantak szárzellerrel, és más zöldséggel. Már majdnem szégyellni kezdtem magam, hogy kevés lett.11-en voltunk végül is, és ugyan maradt még számunkra a további napokra, de nem annyira sok, főleg ahhoz képest, hogy ketten is készültünk.Folyt. köv.