Sajtos tészta
Gyerekkoromban gyakran került az asztalra, mert gyors, olcsó. Édesanyám úgy készítette, hogy simán kifőzte a tésztát (makarónit), és a tányéron rászórtuk a sajtot. Ennyi. Én ezt nem nagyon szerettem, mert túl száraznak találtam. Amikor először magamnak próbáltam csinálni a kollégiumban, tejföllel is meglocsoltam. Később rájöttem, hogy ha a tejfölt a lábosba teszem, megmelegítem, és azzal keverem össze a tésztát úgy, hogy azonnal arra szedem ki főzés, leszűrés után, akkor még jobb, meg persze egy kicsit meg is kell sózni, aztán a tekintélyes mennyiségű sajt a tányéron kerül rá nálam is. Most már jóval nagyobb a választék tésztafélékből, szerintem a rövidebb a jobb hozzá, mert jobban bevonja a tejföl, ezért „könyökcső” (szarvacska) tésztát főztem, kettőnknek 1/3 zacskónyit; 16-17 dkg-ot. Most annyival turbóztam csak föl, hogy felhasználtam hozzá az itthon lévő kis maradék (legfeljebb 5 dkg) húsos szalonnát, amit kicsit a lábosban megpirítottam, arra tettem egy pohár tejfölt, a továbbiakban ugyanaz. A sózásnál megkóstoltam, hogy figyelembe vegyem a szalonna sósságát is.