Sertéspörkölt
Már nem is emlékszem, ezelőtt mikor főztem ilyet utoljára. Csirkéből szoktam, illetve pulykacomb apróhúsból, ami leginkább emlékeztet a hagyományos sertéspörköltre. Persze mondhatná valaki, hogy mindegy, hogy miből főzzük, a pörkölt ugyanaz. Ez lényegében igaz is, de azért van különbség, szerintem pl. abban, hogy a hozzávalókat milyen sorrendben rakjuk össze. Ez pedig attól is függ, hogy az adott hús milyen gyorsan tud megpuhulni, ugye a csirke sokkal hamarabb, mint a sertés, nem is beszélve a marhahúsról. Sokan úgy tartják, hogy jó pörköltet csak zsíron lehet főzni. Én ezzel nem értek egyet. Azért, mert én nagyon kevés zsiradékkal csinálom, bármi legyen az, azt gondolom, hogy az ízt nem a zsír, hanem a hús és egyéb belevalók adják. A lényeg, hogy jó sűrű szaftja legyen, ez pedig maga a hús, aztán a hagyma, paprika, paradicsom megfelelő mennyiségétől függ. A sertéscombot én jól megborotválom, mert nem szeretem, ha bármilyen zsíros vagy hártyás rész marad az ételben. (Tudom, hogy furcsa, hogy pl. a csülköt szeretem, húslevesben a zsírosabb marhahúst is nagyon, de a pörköltben nem bírom. Mindenkinek lehetnek mániái.) Ezután eléggé kicsi kockákra vágom. Általában ha már pörköltet főzök, nem egy adagot szoktam, aztán kisebb dobozokban befagyasztom – legalább három hónapig garantáltan semmi baja nem lesz –, így most kb. másfél kiló húst vettem hozzá. Ehhez a mennyiséghez 4 közepes fej hagymát vágtam kockára, ezúttal olajon (bográcsban nem maradhat el a szalonna) üvegesre pároltam. Fontos, hogy semmiképpen ne kezdjen sülni, barnulni, mert akkor már nem fog tudni szétfőni, pedig az fontos a sűrűség miatt. Rátettem két kiskanál vitapricot (darált paprika sóval), azt is átforgattam, lehúztam a tűzről, belekevertem pirospaprikát (amennyitől szép színe lett), beletettem a húst, visszatettem a tűzre. Átforgatgatva addig pirítottam, míg mindenhol kivilágosodott a hús, aztán hozzátettem egy két decis üveg eltett lecsót (direkt ilyesmihez szoktam kis üvegbe is tenni, nyáron persze friss paprikát és paradicsomot használok), lefedve, néha megkeverve puhára főztem. Víz nekem nem kellett hozzá, elég levet engedett a hús. Ha nem, apránként szabad csak vizet beletenni. Közben megkóstoltam, megsóztam, a vége felé még egy kis pirospaprikát szórtam bele.