Meggyleves téliesítve
Meggyleves télen? Mikor az a frissen szedett, ropogós meggyből igazi, jól behűtve, egy forró júliusi napon, a szőlőlugas árnyékában? Nem is próbálkoztam tehát semmi "nyár a télben" illúzióval.Úgyis becsap minket ez a február elejei napsütés, amire rögtön rájövünk akkor, amikor reggel mindent vastag dér borít. Inkább a zord körülményekhez igazítottam a levest. Hozzávalók (4 személyre) : 1 üveg meggybefőtt 0,5 liter víz 1,5 dl tejszín 1 púpozott ek. étkezési keményítő ( vagy vaniliás pudingpor) 4 ek. barnacukor 1 tk. vaníliakivonat vagy 1 zacskó vaníliáscukor 4 szegfűszeg késhegynyi fahéj 1 narancs lereszelt héja két narancs leve A meggybefőttet levével, a szegfűszeggel és a pici fahéjjal együtt feltettem felforrni.Két evőkanál barnacukorral elkevertem a keményítőt, és összekevertem a tejszínnel. Amikor a meggy felforrt, hozzáadtam a vizet - így visszahűtöttem annyira, hogy ne rántsa össze a habarást - néhány kanállal a langyos léből még lazítottam a keményítős keveréken, majd behabartam vele a levest. Hozzáadtam még a vaníliakivonatot, és lassú tűzön újra felforraltam a levest. Ha felforrt, már nem szabad sokáig főzni, egyrészt szükségtelen, másrészt akkor a keményítő elveszti sűrítőképességét. Ekkor belekevertem még 2 ek. barnacukrot, belereszeltem a narancs héját, és amikor már nem volt nagyon forró, óvatosan hozzákevertem a narancslevet is. A leves nem véletlenül készült arányaiban ilyen kevés tejtermékkel: nehogy kicsapja a narancslé. Nem lesz a leve sem sűrű, mert az engem a menzai megáll-benne-a-kanál vastag, lisztes és émelyítően édes, valamint agyonfahéjazott gyümölcslevesekre emlékeztet.