Tarhonya
Avagy targonya, ahogy a lányom mondta kiskorában. Akár VKF pályamű is lehetett volna, csak nem éreztem kifejezetten különlegesnek. Még a komplementer ételek sorába is elférne nálam, mert a marhapörkölt tarhonyával az egyszerűen így egy teljes étel. A tarhonya állítólag egy török eredetű név és étel, valahol távoli rokonának is érzem a bulgurnak vagy kuszkusznak, ami szintén az étlapra került ezen a hétvégén. Leginkább alföldi étel, különösen dél-alföldi. Tojással készült, átrostált, átgyúrt tésztaféle. Kiszárítva nagyon jól eltartható, szállítható. A XVI. sz-ban jelenik meg először szakácskönyvben. Az 1800-as évektől kezdve a dél-alföldi, szegedi asszonyok által készített tarhonya volt a legkedveltebb, amit több író is megörökített, Móra, Tömörkény, Móricz. Ld. Néprajzi Lexikon dvd kiadás, illetve Dr. Draveczky Balázs, A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója. De az én szörnyű, menzán elrontott gyomromnak mégiscsak a gyári, "ttörőgombóc" a legkedvesebb.:) Amit nagyon kedvelek benne, hogy pillanatok alatt elkészül, és nagyon jól illik a hagyományos , magyar ételekhez. De szeretem a tarhonyás húst is, és a lebbencstésztához hasonló tarhonyalevest is, amit gimnazista nyaraim munkahelyén az Alföldi Kisvendéglőben tanultam. Tehát marhapörkölt tarhonyával Tarhonya Egy kanál zsír Egy bögre tarhonya 2 bögre víz só (hagyma, paprika opcionálisan) Természetesen lehet olajjal is, de én a hagyományos magyar konyhánál, inkább zsírt használok. Össze is gyűlt az utóbbi időben elég sok kiolvasztott zsír. A felhevített zsírban megpirítom a tarhonyát, majd felöntöm két bögre vízzel. Felforralom, sózom, és lassú tűzön addig főzöm, amíg fel nem szívja a folyadékot. Ha nem pörkölthöz készítem, akkor lehet alá egy kis hagymát, paprikát tenni, de így natúran a legjobb köret.