Csokihabos tortácska
Végre együtt volt a családom, ez mostanában ritkán adatik meg, így most összegyűjtve ünnepeltük az elmúlt két hónap születésnapjait. Akinek felnőtt gyerekei vannak, tudhatja, hogy előfordul, hogy a négytagú család éppen hat főből áll. Szülők, gyerekek és „tartozékok”. Érdekes módon a hat emberből ötnek az utóbbi két hónapra esik a születésnapja. Így most végre alkalmam volt kipróbálni az anyamanyánál látott csokitortát. Azt írja, hogy már ő is változtatott az eredetihez képest, azt is megnéztem volna, de – ki tudja, miért – nem találtam meg. Tehát én az övén változtattam, de csak kicsit: Alapjaként valószínűleg bármilyen keksz alkalmas, de nemrégiben kaptam valakitől mézes puszedlit, ami elég keményke volt, nem fogyott el, pedig alig volt több 10 dekánál. Ezt aprítóban összetörtem. Összegyúrtam 2-3 dkg vajjal és (nyersen eltett, magozott) meggybefőtt levével. A meggylevet apránként adagoltam hozzá, annyit, hogy ne pacsmagos, csak egynemű, formázható legyen. Egy tábla (10 dkg, 50%-os volt itthon) étcsokoládét mikróban megolvasztottam. Ezzel nagyon kell vigyázni, könnyen megéghet, akkor kell kivenni, amikor még úgy látszik, hogy el sem kezdett olvadni, csak éppen fényesedik. Belekevertem három púpozott evőkanál holland kakaót, félretettem kissé hűlni. Közben 2 dl tejszínt habbá vertem, apránként beleforgattam a kakaós csokit. Muffinforma (mini) csészécskéit folpakkal kibéleltem, az aljára simítottam a kekszmasszát, rá a csokihabot, hűtőbe tettem a másnapi ebédig. A mélyedésekben nem tudtam szépen elsimítani a krém tetejét (lehet, hogy egyébként sem ment volna), ezért kissé „rusztikus” lett, de ez egyáltalán nem zavart senkit, nagyon nagy sikere volt.