Spenótos lasagne

2008. április 4. 11:32, Lorien

A Húsvét immár hagyományosan a spenót /és a bárány/ jegyében telik nálunk, nem volt ez másképp most sem. Olyannyira, hogy két fogásban is megjelent. A szóban forgó lasagne most előétel volt. Úgy döntöttem, hogy azzal is emelem az ünnepi ebéd színvonalát, hogy magam készítem a lasagne tésztját. Így tulajdonképpen még időt is lehet megtakarítani, főleg egy nem túl nagy konyhában, mert ha kellőképpen szaftos a mártás, akkor megúszható a tészta előfőzése /a gázon amúgy is alig volt szabad hely, ilyen, amikor az ember négy-öt fogásos ebédet készít/, ráadásul kevesebbet kell mosogatni, sajnos a 45 cm-es gép nem igazán alkalmas nagyobb edényekhez. Hozzávalók /előételként 6 adag, főételként majdnem lehet triplázni/ - 2 tojás - kb. 150-160 g tönkölybúza fehérliszt /~10% teljes kiőrlésűt tettem bele, nem bántam meg/ - 1 tk sikér - só - 500 g spenót - 250 ml tejszín - 300 g ricotta - 20 g vaj - 6 gerezd fokhagyma - 1 tk kukoricakeményítő - só, frissen reszelt szerecsendió - 70-80 g parmezán /frissen reszelve/ A lisztet /és a búzasikért/ egy vulkáni kúphoz hasonlóan felhalmoztam, a kráterbe beleütöttem két tojást, enyhén sóztam. Tulajdonképpen felvertem a tojást villával, miközben mindig belehorbam egy kis lisztet a széléről. Amikor már jól összeállt, a maradékot is beledolgoztam. Pár perc alatt alaposan átgyúrtam, majd gömb alakra formázva fóliába becsomagoltam, és jó két órára a hűtőbe tettem pihenni. Közben akadt más dolog is, de ennyi idő kell is a jó tésztának :) Minden tésztaétel úgy finom, ha frissen tálalják, ezért úgy időzítettem, hogy a desszertet kivéve ez készüljön el utoljára, hiszen ezt esszük először, ráadásul rögtön mehet a helyére a rétes, az pedig akkor pont elkészül az ebéd végére, mikor kell. A sepnótot megmostam, megtisztítottam, és csak nagyjából felaprítottam. Fokhagymát durvára vágtam, megfuttattam forró vajon, megfonnyasztottam rajta a spenótot. Megszórtam egy teáskanálnyi keményítővel, hogy kicsit összefogja majd a mártást. Felöntöttem tejszínnel, és eldolgoztam benne a ricottát is. Amint megforrt, frissen reszeltem rá kb. fél szerecsendiót, és lehúztam a tűzhelyről. A tésztát kézzel kilapítottam, nagyjából négyzetesre. Ez később jól jön, kevesebb formázási gond lesz, ezt sodrófával kb. másfél mm vastagra kinyújtottam, pont olyan hosszúra, mint a sütőcserép, és háromszor olyan szélesre, majd három részre vágtam. A cserepet kikentem vajjal, alulra fektettem egy réteg tésztát, erre jött egy réteg a spenótos mártásból, újabb adag tészta, mártás, tészta, s a tetejét megkentem egy kis tejszínnel, hogy ne száradjon ki, parmezánt reszeltem rá, és 200 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütöttem. Amint kész lett, felvágtam és már tálaltam is.

Tovább a teljes cikkre...

Keresés