Juhtúrós pogácsa
Unja a gyerek a muffint. Ami nem olyan nagy baj, mert már én is. Sütni. Jóanya ugyanis nem engedi el a gyerekét műtízóraival és műuzsonnával az iskolába -na jó, de, csak néha - hanem teljesőrlésű lisztből, szárított gyümölcsökkel - és ha már olyan egészséges, akkor legalább a gyerek kedvéért - rengeteg étcsokidarabbal kevert muffint süt vasárnap este hajmosás közben. Fel se tettem ide sose, mert bár az alaptészta, amit használok, rengeteg változatosságot elbír, de annyira nem is érdekes. Ami érdekes még, hogy Jóanya a többi kőszívű jóanya-társával együtt megszavazta, hogy a gyerekek nem vásárolhatnak az iskolai büfében, így aztán rá lehet fogni a többiekre, miért nincs uzsonnapénz, sőt még azt is, miért nincs uszodai büfépénz. Ahol viszont az úszástól kiéhezett kiskamaszok úgy bámulják a fornettisütőt, hogy Jóanya szíve megesik, és akkor süt juhtúrós pogácsát, ilyet. Állítólag sokáig puha marad, de azt a soká-t bizony még sose érte meg szegény. Hozzávalók: 50 dkg liszt 3 dkg élesztő 25 dkg margarin 25 dkg juhtúró 2 tojás sárgája 2 dl tejföl 1 csapott ek. só 1/2 dl tej tojássárgája a kenéshez A sütőt 175 fokra előmelegítettem. Az élesztőt kevés cukorral a langyos tejben megfuttattam, addig a margarint a lisztet és a juhtúrót összemorzsoltam. A keverékben egy mélyedést csináltam, beleöntöttem az élesztős tejet, hozzáadtam a sót, a tejfölt és a tojássárgákat és jól összegyúrtam. Letakarva egy óráig kelt, azután jó centi vastagra nyújtottam, tetejét késsel megvagdaltam, tojássárgájával kentem, kisebb szaggatóval szaggattam ( lehet nagyobbakat is, akkor nem egy harapás) és 10-15 percig sütöttem. Ilyen méretűből legalább 90 darab lesz, lehet persze haladósabbra fogni. Tény és való, a muffin egyszerűbb. Semmi faxni, csak Horváth Ilona.