Olasz is, meg nem is: Szardínia
64 (!) db articsóka, több kg pecorino sardo és további fajta juh- és kecskesajtok, legalább 8 szál vaddisznókolbász, 3,5kg ricotta, olyan 6-7 kg különböző formájú és típusú friss tészta, 1,5l helyi olívaolaj, 1,5kg méz, 8 tintahal és tintája, 6 orata (aranydurbincs), 10x80dkg-os doboz hámozott paradicsom, tucatnyi római saláta, paradicsom, édeskömény, zeller, sárgarépa, stb. 35 üveg Cannonau di Sardegna Nepente di Olinea vörösbor, 18 üveg Vermentino di Gallura fehérbor, 2 üveg mirtuszlikőr. 7 napra és 10 személyre elosztva, de nagyjából ez a mérlege az elmúlt hétnek, és ez persze csak az, ami hirtelen eszembe jut, ill. amiből számottevő mennyiségek fogytak. Szardínián jártam, rengeteget főztem. Articsóka. Az egyik legnemesebb és legfinomabb zöldség, a zöldségek homárja. A mediterrán térség legtöbb országában terem és népszerű. Olaszország a világ legnagyobb termelője, azon belül Szicília és Szardínia a legjelentősebb. A szardíniai articsóka a legkiválóbbként van számon tartva (így utólag már azt is másképp értem, amikor az egyik itteni kedvenc olasz éttermemben nemrég a pincér nagy izgalommal közölte, hogy az articsóka Szardíniáról érkezett), komoly hagyománya és kultusza van. Az articsókának számos fajtája létezik világszerte, a nagy kerek, zöld-től kezdve (pl. romanesco, camus de bretagne), a kisebb fejű, hosszúkás, lilába hajló fajtáig (pl. catanese, violetto di toscana). Szardínián az utóbbi típusú jellemző, azon belül is a tüskés változat (spinoso sardo). Épp a mostani szezon végét csíptük el, és ennek megfelelőn ki is használtuk. Még most is előttem van a barátaim pillantása, amint első nap a piacon rámutatok a 20 darab articsókát tartalmazó rekeszre. Visszük. A „Te nem vagy normális, mit akarsz ennyivel csinálni?, és egyébként is, ugye ez nem komoly, hogy ezt hazáig cipeljük?,” pillantást még további szemforgatás követte, miközben a húsz articsókát pucoltam (na most, a simát sem semmi előkészíteni, de ez a tüskés változat különösen kegyetlen, borzalmasan szúr, a levele és a csúcsa is olyan éles, hogy többször szisszentem fel közben). A gyanús méregetés még akkor is tartott, amikor meglátták, hogy a hatalmas rekeszből összesen egy tálnyi valami lett. Mindez végül abban a másodpercben elpárolgott, amint vacsorára megkóstolták az elkészített articsókát. Teljes egyetértés bontakozott ki arról, hogy valami elképesztő ízű, és soha nem gondolták, hogy ekkora különbség van a friss és az eltett között (és ugye, holnap is veszünk…igen, másnap is vettünk és harmadnap is). Első alkalommal semmi mást nem tettem vele (miután citromos-fehérboros vízben megfőztem), mint meglocsoltam fantasztikus minőségű, helyi olívaolajjal és kevés pecorino sajtot morzsoltam rá. Később variáltam más zöldségekkel, tésztával is. Az articsóka Szardínia egyik legmeghatározóbb élelmiszere, a különböző juhsajtok, házi kolbászok, különleges tészták mellett. Folyt. köv.