Már egy éve...
... blogíró vagyok, ezen gyakran elcsodálkozok. Zsibongó kajákkal fejemben megyek piacra, és nem értem... Tök hétköznapi ember voltam, dolgoztam, főztem, mosogattam. Nem gondoltam én leírásra, a nyilvános közreadásra. S jött az ötlet blogokat látván, Lány, fiú várakozva néz rám. Hipp-hopp, meg is volt a forma, csak írni kell, semmi több – mondta. Leírom hát, és milyen öröm, hogy olvassák; most megköszönöm. Főzök hát tovább, és remélem, örömet okoz neked, nekem.