Rizses kacsa

2008. június 6. 9:44, Lorien

Ha szigorúan ragaszkodnánk az analógiához, ezt az ételt a ludaskása alapján kacsáskásának kellene hívni. Ez enyhén szólva is röhejes, ennek ellenére mégis tetszik:). Tipikusan olyan ételről van szó, ahol az egyébként nem nagy becsben tartott alapanyagokból nem túlzottan diétás, ám nagyon finom eledel készíthető (a kettő szorzata sokszor állandó?). A kacsa esetében mindenki a combját, mellét, esetleg a szárnyát fogyasztja szívesen, megfeledkezve a belsőségekről, aprólékról, pedig ezek is igen kiváló alapanyagok. A fagysztóban végre sikerült rendet vágnom, így rábukkantam a karácsonykor levágott két kacsám aprólékára. Azonnal fel is csillant a szemem, és el is kezdtem tervezgetni. Az ilyesfajta aprólékokból szinte egyfajta esszenciát lehet nyerni, a lúdrizottó ezt kiválóan bizonyította már. Életem párja nemrégiben oda nyilatkozott, hogy nem eléggé hagyományos, magyaros a konyhánk /szerintem igen/, ezért most az alábbi rizses kacsára módosítottam a terveim. /Ez is nagyon finom lett, de ha választanom kellene, akkor habozás nélkül a rizottós megoldásra voksolnék, az túlzás nélkül az egyik legfinomabb libaétel volt, amit valaha ettem./ Hiába, nem vagyunk egyformák, és az is kétségtelen, a hagyományos konyhának is van létjogosultsága. Nem is maradt bennem semmiféle hiányérzet. Hozzávalók /6-7 adag/ - 2 kacsa apróléka - 3 fej főzőhagyma - 1 fej újfokhagyma - 1/2 ek. kacsazsír - 1.5 ek. pirospaprika - 2 dl fehérbor, esetleg rozé - 500 g kerekszemű rizs /pl. SOS/ - só, bors - 3 babérlevél, 1 kisebb csokor csombor A kacsaaprólékot szétválogattam a bőrös és nem bőrös részekre. A lifegő bőröket levágtam, kevés kacsazsírban kiolvasztottam, majd a bőrös-hájas részeket ebben a zsiradékban alaposan megpirítottam, annyi zsírt kisütve belőlük, amennyit csak lehetséges. Amint megpirult, kiszedegettem a húsdarabokat, a zsír nagy részét leöntöttem, épp csak annyit hagyva, hogy a maradék aprólékot megpiríthassam benne. Hozzáadtam a felaprított hagymát és újfokhagymát, majd az előzőleg kivett alkatrészeket is. Sóztam, borsoztam, megszórtam pirospaprikával, elkevertem, hogy a zsiradékban kioldódjon a színanyaga, felöntöttem 2 deci fehérborral és 4-5 deci vízzel, úgy, hogy az aprólékot épp ellepje. Forrástól számítva két órát csendesen bugyborékoltattam. Ekkorra még egy újabb adag zsír kioldódott belőle, ennek egy részét leszedtem. Megsaccoltam, hogy mennyi szaftja van, és felöntöttem annyival, hogy az egész valamivel egy liter felett legyen: egy egység rizs két egység vizet vesz fel. Beleraktam a babérleveleket és a rizst, kissé sóztam is, hagytam felforrni, majd csendes tűzön időnként megkavargatva puhára pároltam a rizst. Amikor már majdnem készen volt, megszórtam finomra vágott csomborral. Túl sok nem kell belőle, elég intenzív íze van. Kovászos uborkával tálaljuk. Újramelegítve még finomabb :)

Tovább a teljes cikkre...

Keresés