Szilvalekvár
Az idén dupla vagy semmit játszottam szilvalekvár ügyében. Sőt, a végén volt az már tripla is, amilyen morális- és alkotói válságban leledzek időnként. Augusztus végén-szeptember elején bőséges szilvakínálat mutatkozott, ám úgy voltunk vele, hogy ez még nem az igazi. Várjuk meg az októbert, amikor már kezd ráncosodni, aszalódni a szilva, és ha majd akkor sikerül szerezni, főzünk, ha nem, nem. Aztán meg már úgy voltam vele, hogy nem is érdekel. Végül vasárnap mégis úgy döntöttünk, hogy ha kedden lesz szilva a piacon, akkor belevágunk. Kedden reggel munka előtt, a megbeszélteknek megfelelően ki is mentem a piacra, ahol az egyik ismerős nénike besztercei szilvát árult. Alea iacta est, megvettem az egész ládaval, sajnos több nem volt már neki, így még hozzá egy másik helyen vagy 13 kilónyi őszi aszalót, lett összesen 28 kg. Ma reggel nekiálltunk, kimagoztuk a szilvát, majd beüzemeltük a katlant a vastag falú, 50 literesre hitelesített rozsdamentes bográccsal. Jól beöltöztünk, hogy a lekvárfőzés alatti lövöldözés minél kevesebb égési sérülést okozzon. Három rúd fahájat dobtunk bele, 10-15 perc alatt felforrt, majd bőszen kevergetve és tüzelve alatta egy óra alatt készre főtt. 14 db 720 ml-es, és két kisebb üveggel lett belőle. Az üvegeket újonnan vásárolt csavaros fedővel lezártuk, fejre állítottuk, és pokrócba csavarva szárazdunsztba tettük, ha majd kihűl, kivesszük. Így garantáltan eláll évekig /muhaha, talán egy szezonra elég, ha jól beosztom/, nem kell hozzá semmiféle cukor vagy tartósítószer. Egy üvegből ma este derelye készül. :) Mint ahogy már tavaly a meggylekváros posztban osztottam az észt, a lekvárfőzés nem más, mint színtiszta fizika, és egy kis kémia. A lényeg: minél rövidebb idő alatt kell a lehető legtöbb vizet elpárologtatni. Minél hosszabb ideig hőkezeljük a lekvárt, annál jobban oxidálódik, és tűnnek el belőle a friss, gyümölcsös ízek. Hagyományosan lassú tűzön, hosszú órákig, akár egész nap főzik a szilvalekvárt, ilyenkor lesz sűrű és fekete, ahogy mondják, mint a varjúháj. Ennek is megvan a létjogosultsága, nem tagadom, de a miénk ekkora mennyiségben bő egy óra alatt elkészül, ugyanolyan sűrű, a színe pedig inkább mély gránátvöröses, és ami a legfontosabb: szerintem sokkal finomabb. Most az őszi aszaló miatt pedig lett egy enyhe kesernyésbe hajló utóíze. Először nem tudtam mit kezdeni vele, de párszor kóstolgatva megbarátkoztam vele, a lekvár íz-összhatása jó, semmi sem lóg ki belőle, és tényleg szép komplex íze lett.