Mustáros malactarja
Nem túl gyakran eszünk sertéshúst, de van olyan eset, amikor kifejezetten az tetszik meg a boltban. Most például a piacon, amikor igazából egyáltalán nem akartam húst venni, de megláttam a malachúsokat, közte ezt a kis darab (kb. 70 dkg volt) tarját. Egy csöppet sem volt zsíros, de volt rajta egy kevés bőr. Azt pedig néha szeretem, ha elég puhára és lehetőleg ropogósra sül. Úgy döntöttem, nem egyben sütöm, hanem úgy egy centi vastag szeletekre vágva. Két teáskanál mustárt összekevertem ugyanannyi grillfűszerrel – olyan, ami darabos paprikakockákat, hagymát is tartalmaz – és még fokhagymával, majoránnával, kevés olajjal. Ebbe beleforgattam a hússzeleteket, egy órára a hűtőbe tettem. Közben krumplit hámoztam, felvágtam, és serpenyőben, kevés olajon pirítottam meg. A húst a mustáros páccal együtt először hirtelen, erős lángon sütöttem, aztán mérsékelve a lángot, icipici vizet hozzátéve megpuhítottam. A végén újra pirítás következett.