Gyöngyöt a disznók elé?
Nemcsak ételek terén vagyok mániás, az italok esetében szintén van néhány elmebetegségem. Ezek közül a kávézás az egyik olyan terep, ahol -jó szokásom szerint- szeretek erős túlzásokba esni, nem elégszem meg a neszkaféval, hanem próbálok mindig egy kicsit tovább fejlődni, új fajtákat, ízeket kipróbálni. Sajnos Kecskemét meglehetősen kisváros ahhoz, hogy beszerzés terén elkényeztessen. A szuper- és hipermarketes felhozatal olyan, amilyen. Van még egy Semiramis üzlet, de nem fogok 8-10 ezer forintot adni egy olyan kávé kilójáért, amelyet bizonytalan ideig tárolnak a szabad levegőn. Miért is adnék, 5-7 ezer forint körül már a prémium kategóriából lehet válogatni. Nagyon megörültem, amikor egy rendezvényre menet megpillantottam hogy a volt Tiszti Klub most Manuel kávézóként üzemel. Siettem, de beugrottam egy percre, hogy érdeklődjek, lehet-e náluk esetleg szemes kávét szerezni. A személyzet készséges volt, felhívták a főnököt, aki azt mondta, hogy ha kell, 10 ezer 1 kg. Pff, ez kissé mellbevágott, ebből nem lesz üzlet, az ár nevetséges. Viszont szombaton úgy döntöttem, hogy akkor üljünk be, és próbáljuk ki, hogy komoly ipari presszógéppel mit tudnak kihozni belőle. Kár volt. A végeredmény leginkább tragikus volt, felszolgáltak két kritikán aluli eszpresszót, a mennyiség is inkább közel 40 ml a kívánatos 30 helyett, és hát nemhogy tigriscsíkos créma nem volt a kávé tetején, hanem semmilyen!, a hozzáértés legkisebb jele sem mutatkozott. A cappucino sem sikerült fényesre, a tejhab viszonylag gyenge volt, nagy buborékokkal. Mindenesetre azt hiszem, erről mégsem a felszolgáló /és egyszemélyben barista/ tehet, hanem aki a helyet üzemelteti. Ez ma, Magyarországon jelenség, kávézók ezreit lehetne még rossz példaként említeni. Egy jó kávézóban nem elegendő, ha a személyzet csupán kedves és "kultúrált", hanem ez igenis egy önálló szakma, erre megfelelően ki kell képezni az alkalmazottat, hogy a kávéból a lehető legtöbbet kihozhassa. Hosszú évek alatt lehet igazán komoly tapasztalatokat összegyűjteni, de ne most legyünk ennyire igényesek, egy -elméletileg- belőtt daráló-kávé-presszógép konfiguráció esetén mindössze fél nap alatt elsajátíthatók lennének azok az alapok, hogy bárki elfogadható minőségű kávét tudjon készíteni. Hogy ez nem így van, azt kizárólag a nemtörődömség, és az igénytelenség számlájára kell írni! Ezért kár Manuel vagy bármilyen más, minőségi kávét tartani, elég oda a teszkógazdaságos /vicces, de az nem is annyira rossz, árához képest főleg, kiváló cappuccino alapanyag:)/.