Rózsaszín kacsamell narancsos sült kelbimbóval, gyömbéres körtével
Hogy én valaha egyszer kelbimbót fogok készíteni magamnak ebédre, sose hittem volna. Főleg azt nem, hogy még vágyom is rá! Biztos ez is az "öregedéshez" köthető, elvégre tinédzserként a sör sem ízlett, mára pedig kimondottan üdítő és kellemes nedű. A kelbimbóra spec. azért is vágytam, mert nemrég ismét Budán a Caffé la Terra étteremben jártunk Ditémmel és szüleimmel, s ott kaptam a birsmártásos serpenyőben sült libamellhez köretként. Nagyon remélem, hogy még sokáig fennmarad ez a hely, hisz ételeket, italokat, berendezést és kiszolgálást tekintve, azaz mindennel nagyon elégedettek vagyunk, s előszeretettel látogatunk el oda. Külön tetszett, hogy nem "hagyományos" főtt formában került elém, hanem gratinírozva, bechamel-szerű enyhe sajtízeket is sejtető mártással. Ilyen formában nagyon ízlett! Rögtön el is képzeltem, hogy naranccsal is biztosan jól harmonizálna a kelbimbó - s egy rószaszín kacsamell társaságában ki is próbáltam. rózsaszín kacsamell narancsos sült kelbimbóval, gyömbéres körtével A kelbimbónál nem sajnáltam a vajat, a legfinomabbak a legkisebbek voltak, melyek gyönyörűen selymesre sültek a serpenyőben. A rózsaszín kacsamellhez a narancsos kelbimbón kívül még gyömbéres körtepépet is készítettem köretként. Kicsit babaétel beütése volt, de a gyömbér és a körte ízüket tekintve nagyon jó barátok ;) (recept)