Zsemle (zsömle?)
DPnek totál igaza volt: ez egy szégyentelenül egyszerű recept, akinek a (z ehető) rántotta megy, az ennek is nyugodtan nekiállhat, ráadásul keverni szinte többet kell, mint gyúrni, így sem én, sem a konyha nem úszott lisztben; nagyon rendhagyó, nagyon ideál. És nem mellesleg kifejezetten jófajta zsemlék lettek. Szóval tadadadaaaam: ünnepélyes keretek között megnyitom a "Pékség" címkét, mert erre emlékeznem kell! És hogy hogyan lett barna? (Nem, a fotón nem ’szanaszétégettbarna’ zsemle van, hanem ’egészségesteljeskiörlésűbarna’.) Na mire hívtam fel a figyelmet a múltkor, hogy miért érdemes még a sütés előtt meggyőződni az összes hozzávaló meglétéről (ha ez önmagában nem lenne evidens, ugyebár)? Mert nem biztos, hogy van a sarkon bolt, és van, aki hajlandó leszaladni helyettünk. Nem viccből, komolyan mondtam. De éljen a kreatív kényelem. (Nem lustaság!) Mert így történhetett, hogy DP szuperzsemléje reformkiadásban debütált a konyhámban (fehérliszt részleges hiányában a megadott mennyiség kb.1/3-át teljes kiőrlésűvel kellett helyettesítenem), és ez végül annyira bejött, hogy asszem ez a zsemlerecept nálam már ilyen reformosként marad meg. Persze legközelebb lehet, hogy rákészülnék, megspékelném szárított paradicsom-darabkákkal, kevernék bele tökmagot, hagymát, stb, a legkevésbé kreatív versenyzők képzelőerejének is maximum az Interspar pékáru-polc kínálata szabhat némi elmosódott határt. A megadott mennyiségből pontosan 9db szemrevaló buci készült, melyek szendvics formában történő elfogyasztására finom, de határozott nyomással kényszerítettem rá szűk környezetem. Hasonlóan kis kapacitású háztartásoknak azt javaslom, hogy fele mennyiségből csinálják, oder fagyasszák le, és aztán legyenek kedvesek, írják meg nekem, hogyazúgymégis milyen lett. Zsemle (eredeti forrás: passz, én Dr Peppertől lestem, innen) (8-9 darabhoz) Hozzávalók: 75 dkg liszt (esetemben kb 2/3 fehér, 1/3 teljes kiörlésű) 1+1/4 ek szárított élesztő (Madmoiselle-nél 1ek) 2,5 tk só 5 dl meleg víz 1 dl tej 1 ek méz Elkészítés Fogunk egy öblös tálat. A lisztet a sóval és az élesztővel elkeverem a tálban. Jöhetnek a folyékony hozzávalók, mind, szépen egymás után, sorrend kicsit mindegy. Alaposan összekeverjük, de kutatásaim alapján nem szabad túl sokáig nyúzni, 1-2 perc, és valóban jó lesz, úgy ragacsosan. Meghintem kevés liszttel a tetejét, letakarom, és meleg helyen (pl radiátor mellett, vagy dupla takarással) hagyom kelni 1,5 órát. A sütőt 240 fokra izzítom, úgy hogy az aljába bekészítek egy kisebb tepsiben úgy fél-1 liter vizet (hogy a tepsi falának a feléig érjen). A tésztát előveszem, és DP remek javaslata alapján kb öklömnyi gombócot szakajtok belőle. Liszttel megszórt felületre dobom (örök életet a szilikon-gyúródeszka feltalálójának, mondtam már?), hagyom hogy laposra placcsanjon, kézzel rá is segítek, aztán egyszer és mégeccer félbehajtom. DP remek videót is talált a hajtogatás-technikáról, ezt érdemes megnézni, be is szúrom ide, ni, ráadásul a videó eredeti témája egy nagyon remeknek tűnő kenyérrecept. Hajtással lefelé sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, majd jöhet a következő buci. Kb. 25 perc alatt készre sütöm. (Nemtom, hogy a teljeskiőrlésű liszt, vagy a sütőm tette, de nekem volt ez 30 perc is. Tesztelni kell 25p után, és mérlegelni.) Hurrá hurrá, készen is a házi zsömle! Durvábbnál durvább szendvicseket készítek belőle, és igen, harapom hozzá az erőset, mert az úgy az igazi, nekem. :) Tényleg: most akkor zsemle, vagy zsömle? (Nejlon v nájlon, ésatöbbi) Minden köszönetem Ms. DP-nek, a kedves bátorításért, és hogy letesztelte, összehozta a tökéletes zsemle receptjét!!! :) Most tuti csuklasz... :)