Kulináris ünnepek
Boldog új esztendőt kívánok minden kedves Olvasómnak! Remélem, mindenkinek kellemesen teltek az ünnepei és rengeteg új erővel indul neki az új évnek ;) A három hetes blogos távollétem oka az volt, hogy az ünnepek alatt otthon jártam szüleimnél és Ditém szüleinél. Mivel tavaly az ünnepeket Londonban töltöttük kettesben Ditémmel, ezért idén úgy terveztük, hogy külön karácsonyozunk a szüleinknél. Karácsony előtt viszont még egy gyönyörű hosszú hétvégét töltöttünk kettesben Budapesten. Pihengetés mellett egy kisebb gasztrotúrát is tartottunk a fővárosban, melyről röviden be szeretnék itt számolni. Pénteken szüleimmel együtt négyesben töltöttük az estét a Maligán borétteremben. Már sok jót olvastam erről az étteremről, de még eddig nem sikerült eljutnom ide. Mellesleg a sok előzetes információ nagyon fel is csigázott, így nem is lehetett kérdés, hogy apu és én is a 7 fogásos menüt választottuk, míg Ditém és anyu 1-1 előétel után innen-onnan csipegettek. Nekem egy kicsit sötétnek tűnt a hely, ezáltal kicsit elvesz az ételek színeiből, ellenben meglepően tágas ahhoz képest, hogy pincében található. Az ízelítőként tálalt szalontüdőt, kacsanyelvet és szalvétaknédlit tovább fokozta a kacsamáj duett, amelyből leginkább a selymes kamillahab maradt meg nekem. Az előételek között viszont anyué volt messze a legjobb. A véres hurkáért almával, tormával és céklával önmagáért is érdemes ellátogatni a Maligánba. Ez az étel volt egyébként az est fénypontja is. Az este kicsit hullámvölgyeket követve zajlott, hisz egy-egy jó (préselt borjúfej tepertős sült káposztával), vagy akár nagyon jó fogást (borjúnyelv cikóriával) egy-egy félresikeredett (szarvasgombás hagymakrémleves), vagy "izgalomhiányos" fogás (appenzeller császármorzsa) követett. Emellett nagyon elszomorított, hogy egy magát borétteremnek nevező helyben a rövid étlapnál nem gondolják át előre, hogy melyik fogáshoz melyik bort társítják. Legalább a menühöz jó lett volna ezt előre megtervezni. Ugyancsak jobban örültem volna, ha a bort az étel előtt szolgálták volna fel. Összességében finomakat ettünk, jól éreztünk magunkat, a felszolgálás viszont rengeteg, a konyha némi kívánnivalót hagyott maga után. A Maligán helyében levenném a honlapról, hogy Litauszki úr felkerült a Michelin csillag várományosai közé, hiszen ez a mondat csak túl nagy elvárásokat támaszt a konyha és a felszolgálás felé, s véleményem szerint jelenleg nem tud megfelelni ezeknek az elvárásoknak az étterem. Maligán borétterem (kép forrása: port.hu) Másnap este Ditémmel egy romantikus estét terveztünk, mely során a Bábel étterembe látogattunk el. Erről a helyről is nagyon sok jót hallottam már, s a honlapon a menüt olvasva izgalommal telve léptünk be az ajtón. Rögtön az első pillanattól kezdve nagyon meleg fogadtatásban részesültünk, amely megalapozta az egész esténk szép és kellemes hangulatát. Maga az étterem kissé szűk, a fénylő fekete asztalokon minden nyom meglátszik, s eleinte kirakatban éreztük magunkat, ám minderről egy pillanat alatt meg is feledkeztünk, miután az üdvözlőfalatot megkóstoltuk. A zseniális világítást külön ki szeretném emelni, hiszen úgy lett megtervezve, hogy pontosan a tányérokat világítja meg, így gyönyörűen látszódnak a tányérokon a színek és kontrasztok. Előre kiszemeltük, hogy a menüket fogjuk megkóstolni megfelelő borokkal párosítva. Ditém a magyar kortárs, én a nemzetközi menüt választottam. Az estnek kizárólag fénypontjai voltak, többek között pl. a csodálatosan szaftos rózsaszín galambmell, a finom puhára és ugyancsak rózsaszínűre sütött kacsamáj, a haltrió tortácska céklával és még sorolhatnám tovább akár az egész menüt, hisz egyetlen kifogást sem találtunk semmiben sem(!) A pálmát a szarvasgombás csokizselé vitte el Ditémnél és nálam is - a fénypontok közül is ez volt a legfényesebb! Külön meg szeretném dícsérni a figyelmes és tökéletes felszolgálást, melyen látszott, hogy ért a munkájához, ismeri az ételeket, borokat, s mindig kézségesen válaszolt kérdéseinkre. Hasonlóan meg szeretném dícsérni, hogy a menükhöz tálalt borokat nem közvetlenül a hűtőből vették ki, hanem mind a 12 bort tökéletesen temperálva szolgálták fel a fogások előtt. Csodálatos estét töltöttünk el a Bábel étteremben, s mindenképp vissza fogunk térni Ditémmel. Talán néhányan sokallják az árakat, vagy félnek attól, hogy nem fognak jóllakni. Szerintem az ár és a kapott érték nagyon jó arányban van a Bábelben (főleg, ha ahhoz hasonlítom, hogy mennyibe kerül manapság 1-1 színház- opera- vagy koncertjegy), s mindketten kellemesen jóllaktunk. Bár azt is meg szeretném jegyezni, hogy ilyen étterembe nem jóllakni megy elsősorban az ember, hanem az ízeket élvezni, új zamatokat felfedezni, élményekkel gazdagodni. Bábel delikát étterem (kép forrása: babeldelicate.hu) Vasárnap ebédre betértünk a Mammut Leroy kávézójába. Már két nappal korábban is ott ebédeltem anyuval, s nagyon megtetszett már akkor is. A felszolgálás egy kicsit sürgető, de nem zavaróan, s emellett nagyon udvarias és figyelmes. Mindent nagyon finoman készítettek, ebédre tökéletes volt, no és egy adagtól is teljesen jól lehetett lakni. Az árak ilyen tekintetből nagyon barátságosak. Nagy hibája viszont, hogy rendkívül kevés és kiszorítottak a nemdohányzó helyek, ezeken jó lenne bővíteni. Melegen ajánlom, ha egyszer a Moszkva tér környékén gyorsan be kell ugrani valahova ebédelni. A kávét viszont csak óvatosan kortyolgassuk. Hétfőn naívan útnak indultunk megtekinteni az El Greco kiállítást a Szépművészeti Múzeumban, míg a múzeumhoz érve eszünkbe nem jutott, hogy hétfőn a múzeumok zárva tartanak. Sebaj, gondoltam, a közeli Bagolyvár étterembe már egy ideje el szerettem volna nézni. Az épület belülről még szebb, mint kívülről, s a kiálított festményeknek köszönhetően a rövid várakozás még gyorsabban telt. A hidegben Ditém és én is egy forró májgaluskalevesre éheztünk meg, melyet otthonosan szép nagy tálban szolgáltak fel. Kellemes változatosság volt végre nem egy mütyürke csészéből kanalazni a levest, amely egyébként finom könnyed volt és nagyon jól esett. Főételként mindketten a napi menüből választottunk, s itt sem csalódtunk. Nagyon kellemesen voltak fűszerezve a húsok és a köretek is, s jól is voltak elkészítve. Ebédre a Leroy Caféhoz hasonlóan a Bagolyvár is kitűnőnek bizonyult, hiszen az ár-érték-minőség arány itt is megfelelt és teljesen jóllaktunk. Kifele még belebotlottunk egy kis asztalba, amin többek között egy mappa is állt tele Bagolyvár receptekkel elvitelre. Nagyon tetszett az ötlet, hogy a megkóstolt ételek receptjeit haza is vihetjük, s természetesen hoztam is magammal néhányat. Bagolyvár étterem (kép forrása: budapestinfo.hu) Délután a MÁV-os sztrájk miatt a buszállomás felé vettük az irányt, ahol Ditémnek sikerült is felkerülnie egy buszra Miskolc felé. Mivel apu pedig hétfőn jött föl ismét Pestre, ezért este ketten mentünk jólérezni magunkat. Útközben a Kiss János altábornagy utcán teljesen véletlenül betévedtünk egy nagyon szép kis ínyenc szaküzletbe, az Aranytálca Gourmandériába, ami eddig teljesen elkerülte a figyelmünket. Interneten sem hagyott eddig túl sok nyomot, pedig a választékuk nagyon szép. Az alábbi képről is virít a sok gyönyörű specialitás. Mindenképp ajánlom finomságok kedvelőinek figyelmébe! Aranytálca Gourmandéria (kép forrása: designguide.hu) Már-már törzshelyünknek mondható Caffé la Terra étteremben kötöttünk ki. Nem csak azért térünk ide vissza gyakran, mert közelünkben található, hanem mert eddig csak finomat ettünk itt. Nyáron, mikor kint is lehet ülni, még egy fokkal kellemesebb ez a hely. A konyhát immár jól ismerve meglepődve olvastuk az étlapon, hogy az ünnepek alkalmából halászlevet és töltött káposztát is kínálnak. Előbbi annyira felcsigázott minket, hogy mindenképp ki kellett próbálnunk. Nem csalódtunk. Étteremben még soha sehol nem ettem ilyen finom és tökéletes halászlevet! Az Algyői halászcsárda volt eddig a csúcs, de itt a Caffe la Terrában túlszárnyalták. A lé kellemesen pikáns volt, enyhén sűrű, de még nem "leves", azaz megtartotta a halászléhez illő könnyedségét. A halak mindenféle mocsáríztől mentesek, tiszta ízűek voltak. A többi fogás már inkább a Caffé la Terrában megszokott ízvilágot tükrözte. Apuval közösen megkóstoltuk a füstölt libamájat karamellizált almával. Az itt megszokott gyönyörű, stílusos tálalás mellett az ízek sem maradtak el. A libamáj enyhén volt csak füstölve, a karamellizált almával kellemesen harmonizált. Hibátlan volt a tányéron szereplő mini-kalács is: kívül ropogós barna, belül omlós és puha. Főételnek apu gesztenyével töltött húst kért (azt hiszem pulyka volt) - zseniálisan volt kivitelezve, hihetetlenül jól el voltak találva benne az ízek. Engem már utóbbi látogatásunkkor is nagyon érdekelt a sült libamáj körte tortácskával fahéj mártással és könnyű narancshabbal, így most erre esett választásom. A libamáj gyönyörű krémesre volt sütve, viszont még jobban lenyűgözött a körte tortácska, amire egy hajszálvékony réteg cukrot karamellizáltak rá, ezzel egy enyhe ropogós kérget adva a köretnek. Mindenképp meg fogom valósítani. Pontosan ez is tetszik ennek az étteremnek a konyhájában, hogy amellett, hogy mindent nagyon jól készítenek el, mindenbe sikerül belecsempészniük egy csipetnyi furfangot is. Szerintem Budapest egyik legjobb konyhája található itt. Ezen kívül jó a pálinka- és borválaszték, s nagyon udvarias a felszolgálás is. Caffé la Terra (kép forrása: caffelaterra.hu) A pesti gasztrotúra után néhány nap pihenés következett otthon. Szüleimmel együtt töltöttem a karácsonyt, majd karácsony után érkezett hozzánk Ditém néhány napra. Az ünnepek alatt nem főztem. Karácsony este nálunk hagyomány szerint halászlét főz apu friss nyurga pontyból, melyet néhány szelet drezdai stollen követ egy pohár tokaji aszúval. Az ünnepnapokon anyu főzött römer topfban pulykát, mely rendkívül puha finomra sült. S lám, még Szolnokon is sikerült felfedezni egy jó helyet, sétálgatásunk közben ugyanis betértünk a szolnoki Made in Café nevű kávézóba. Igazán színvonalas hely, Szolnokon ilyen formában jelenleg egyedülálló. A kávékülönlegességek mellett választhatunk számtalan tea és bor közül is. Utóbbi egy jól átgondolt választékból áll, melyek közt akad pl. egy Gál Viognier, Takler Kékfrankos, vagy legnagyobb meglepődésemre még egy megfizethető Gere Kopár is! Nem tudom, hogy Szolnokon létezik-e már az a réteg, mely eltartaná ezt a helyet, de nagyon remélem, hogy még sokáig meg fog maradni, mert mindenképp vissza szeretnénk még sokszor térni egy kávéra, teára vagy borra. Szilvesztert Perkupán töltöttük ismerősökkel egy óriási házban, mindenféle civilizációtól távol. Nagyon jó volt a hangulat, bár ennél a közösségnél ez már szinte magától értetődő. Az újév viszonylag korán kezdődött, ugyanis egy kisebb túrára indultunk a gyönyörű Szádelői-völgybe. Sajnos eléggé hideg és ködös volt az időjárás, de ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat s szerintem mindenkinek jól esett a friss levegő. Este a -10°C-ban Verussal és Sünnel egy üveg bor társaságában egy üst feletti bográcsban nekiláttunk a gulyásfőzésnek. Később Sün felesége, Réka is csatlakozott, s így négyen kóstolgattunk valamint finomítgattunk a gulyáson. Mindenki nagyon elégedett volt a végeredménnyel, hisz sikerült eltalálni a gulyás kellő pikánsságát, s a zamat sem hagyott kívánnivalót maga után. Kép sajnos nem készült a gulyásról, még így is minden kóstoláskor és szedéskor újabb és újabb meglepetés volt a gőzből kiemelni a szedőt ;) Az utolsó napokban Ditém a vizsgáira készülgetett, ill. a visszaindulásom előtti estén Ditémmel, szüleimmel és Ditém szüleivel együtt megnéztük a Webber-estet a Művészetek Palotájában. Óriási volt! Nekem mondjuk nem mondanak sokat az előadók nevei, de mind szépen énekeltek. A legjobban Az operaház fantomja című darab egyik része tetszett, ahol a hely adottságaiból fakadóan meglepetésszerűen a valódi orgona szólalt meg. Az otthon töltött nagyon szép 2,5 hét után tegnapelőtt tértem vissza Erlangenbe, a frissen festett albérletembe. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nagyobb lakásátalakításoknál inkább menjenek el 1-2 hétre szabadságra. Persze ehhez a megfelelő szakember is kell. Távollétem alatt a festő is nyugodtan tudott dolgozni, s én sem kényelmetlenkedtem a félrepakolt holmik között. Most újra a hétköznapok uralkodnak itt a 10 cm-es hóban és az éjszakai -20°C-ban. Újabb receptekkel jövő héten jelentkezem. Címjegyzék: Aranytálca Gourmandéria 1124 Budapest, Kiss János altábornagy utca 54. H-P 8-20, Sz 8-14 Tel.: +36 20 533 4216 Bábel delikát étterem 1055 Budapest, Szarka utca 1. H-Sz 12-24 Tel.: +36 1 338 2143 Bagolyvár étterem 1146 Budapest, Állatkerti út 2. H-V 12-23 Tel.: +36 1 468 3110, +36 1 363 1917 Caffé la Terra 1124 Budapest, Böszörményi út 44-46. H-V 11-23 Tel.: +36 1 355 0605 Leroy Café Restaurant Mammut II. 2. emelet 1024 Budapest, Lövőház utca 2-6. H-V 11-24 Tel.: +36 1 345 8390 Made in Café 5000 Szolnok, Kossuth tér 3. H-V 9-22 Tel.: +36 70 579 0698 Maligán borétterem 1036 Budapest, Lajos utca 38. K-Sz 12-14, 18-22 Tel.: +36 1 240 9010